Email

Fehérvári Huszárok Egyesülete

 

 

 

Hozzáadás a kedvencekhez

KEZDŐLAPRA

EGYESÜLETÜNKRŐL

DOKUMENTUMOK

TAGJAINK

HÍREK - PROGRAMOK

SAJTÓHÍREK

FOTÓK

VIDEÓK

HUSZÁR TÖRTÉNELEM

A 10-es HUSZÁROK

Ruházat - Felszerelés

A Fehérvári Huszárok Napja-Limanova 1914

Fráter Lóránd emlékezete

Pákozd-sukorói csata emlékezete

LINKEK

KAPCSOLAT


 

Frissítés: 2023. 03. 23.


 

 

Design: Typo Print Stúdió


 

 

 

 

NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010

 

 

68 nap lóháton! Magyar huszárok Portugáliától hazáig

3500 kilométer hat országon keresztül

 
 

Nagy fába vágta a fejszéjét a Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztálya, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.

 

A két hagyományőrző szervezet - amelyeknek tagjai között számos hivatásos katona is megtalálható - Nemzetközi Huszár-portya néven szervezett egy projektet, amelynek célja, hogy felhívják a figyelmet a magyar huszárok történelmi szerepére és népszerűsítsék a huszár fegyvernemet. Kezdeményezésüket a HM karolta fel.

 

Ádám Barnabás alezredes nyeregbe szállt, hogy Bugnics Mike Pál hadnaggyal, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi 5/62-es zászlóaljának tisztjével - a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának tagjával - keresztül lovagolt fél Európán.

 

A közel három hónapos úton a veszprémi légtérellenőrző ezred katonája, Janicska Zsolt zászlós, valamint egy nyugállományú zászlós, Kiss József alkotta huszár trén vagyis logisztikai részleg támogatta a lovasokat , akik három portugál félvér lovat váltva lovagoltak, melyek ráadásul autentikus huszár-lószerszámzattal lettek felszerelve.

 

A lovasok:

 

   

A magyar huszár járőr parancsnoka, Ádám Barnabás ht. honv. és hö. huszár alezredes,
a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagja

Bugnics Mike Pál

ht. honv. és hö. huszár hadnagy

 
 

A trén tagjai:

 

 

 

Janicska Zsolt ht. zászlós

Kiss József nyugállományú zászlós

 
 

A portya fővédnöke Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke volt, védnökei között pedig ott volt Fodor Lajos nyá. vezérezredes, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, a Magyar Huszár és Lovas-hagyományőrző Társaság Elnöke, Dr. Holló József nyá. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, illetve Székely Tibor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke.

 

 

 
 

A portya 2010. július 15-én kezdődött, és a történelem során, a különböző országok hadseregei által használt felvonulási útvonalakat követte. Így a portyázók meglátogatták az útvonalon található, ma is működő lovassági alakulatokat és azokon a csatahelyeken is tisztelgő látogatást tettek, ahol - hadtörténelmi forrásokban dokumentáltan - huszár alakulatok harcoltak.

 

 

NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 - a kezdetek...

 (forrás: http://www.lovasnemzet.hu/ ; megjelent: 2010. 03. 06)

 

Ádám Barnabás alezredes mint hivatásos katona NATO beosztását töltötte Lisszabonban, ahol a nemzetközi huszár alakulatok rangidősei vetették fel az ötletet, hogy elevenítsék fel a huszárportya hagyományát, amire már közel 60 éve nem volt példa.

"- Három évvel ez előtt történt, hogy egy dán huszártábornok nagy nyilvánosság előtt nekem köszönte meg, mint egyetlen magyar beosztottjának, hogy négy magyar huszártiszt 1762-ben megalapította azt a dán huszárezredet, amely mind a mai napig aktív szolgálatban van és ahol Ő és az összes felmenője szolgálhatott. Mint a Magyar Honvédség hivatásos tisztjét és mint a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományőrző huszártisztjét e pillanat óta vezérel az a gondolat, hogy meg kell tennem ezt az utat, tisztelegvén azok előtt a magyar elődeink előtt, akik valaha megreformálták a korabeli lovashadviselést, tisztelegnem kell mindazon népek fiai előtt, akik a magyar példát követve huszárként éltek és haltak a harcmezőn.

- Utunk során olyan helyeket érintettünk, melyek valami okból kapcsolódtak a huszársághoz, így jártunk Portugáliában a lovaskiképző központban, Fatimában a magyar kápolnánál, a spanyolországi Salamancában, ahol egykor harcoltak huszárok, aztán Franciaország következett, ahol Lourdes-ban a zarándokhelyen jártunk, majd az Alpokon át Olaszországba érkeztünk és megálltunk Solferinonál, Doberdonál a magyar katonák emlékhelyénél, majd Szlovénia következett és a magyar határt itt a Tenke-hegynél léptük át - sorolta az állomáshelyeket Ádám Barnabás alezredes.

 

- Valamikor 34 ország hadereje adaptálta ezt a magyar könnyűlovasságot, annak harceljárásait, az egyenruháját, a lókiképzési és lovaglási módszerét és a "huszár virtust"…

- Napjainkban mi utánozzuk azokat, akik valaha tanítványaink voltak. Az amerikai lovasság kiképzője és alapitó atyja, Fabriczy Kováts Mihály huszárezredes csak rázná a fejét…. De nem csak ezen! Nincs a Magyar Honvédségnek egy olyan alakulata, amely, ha bár feladatrendszerét tekintve közel azonos, nevében hordozná, hogy huszár; nincs hazánkban a Magyar Huszárnak múzeuma, mely a Pákozdi Nemzeti Emlékhelyen méltó módon állíthatna emléket dicsőségeinek; s ami talán egyáltalán nem közismert, hogy a Lovas Nemzeti Díszegységet a rendőrség működteti és nem a Magyar Honvédség, tömegoszlatásra kiképzett rendőrök és rendőrlovak reprezentálják a magyar huszárságot a nemzeti ünnepeinken. Igaz, kezdetben voltak benne katonák is, igaz, hogy annak idején használták a huszárságot karhatalomra is… Ideje lenne méltó és szellemiségének megfelelő helyre tenni ezeket a dolgokat!

- E három dolog csak kiragadott példa a célok közül, melyekért ezen az úton lovagolva talán tehetek is valamit. De van itt még egy felismerés is… Mint honvédtiszt megjártam az összes műveleti területet, szolgáltam Irakban, Afganisztánban és Koszovóban is "vendégeskedtem". Mindenhol azt tapasztaltam, hogy ott az egykori Magyar Huszár által tökélyre fejlesztett harceljárásokat, a járőrözést, konvoj-kíséretet, felderítést, a meglepetészerű támadást, a rajtaütést és lesállást használják a szembenálló felek. Mindenhol találkoztam külföldi huszártisztekkel, azon aktív külföldi huszárezredek tagjaival, amelyek megmaradtak és őrzik a huszárhagyományokat.

- Nagy tiszteletet kaptam a dán huszároktól, akiket meglátogathattam és lovagolhattam náluk, rengeteg segitséget adtak a hollandok és a francia Bercsényi huszárok Afganisztánban és Koszovóban, de nem szabad kihagynom a kanadaiakat és az amerikai lovasság tagjait sem. Ők őrzik azt, amit mi talán már elfelejtettünk…. Megtapasztaltam, hogy a NATO-n belül létezik egy láthatatlan kapocs, mely összeköt minket s ez a Huszárság szellemisége. Ezért nemzetközi ez a portya! Útközben a csatlakozó lovasokkal (katonákkal, hagyományőrzőkkel és civilekkel) együtt lovagolva hangsúlyozzuk,, hogy fontos a múlt értékeinek megőrzése, hogy azokból tanulva megtaláljuk a helyes választ jövő kihivásaira. Mint ahogy olvashatjuk az egri 60. gyalogezredemlékművén:

" Beszél e kő, regéli hősi tetteink, hogy majd, ha újabb tettekre hív a hon megint,
példánk nyomán könnyű legyen az áldozat."

- Két éve készülök az útra, a Fehérvári Huszárok Egyesületének és a Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának jóvoltából megvan minden felszerelésem, tökéletes egyenruhám. Bízom benne, hogy saját forrásaim megengedik majd, hogy legyen a lovaimnak megfelelő ellátása és szegényesen bár, de az ember se maradjon sem igével, sem kenyérrel szűkön. Vettem két gyönyörű lovat itt Portugáliában és a Balassa Konstantin huszárőrnagy által leírt, a Bala-Sa Természetes Lovaskör által ápolt és követett hagyományos magyar lókiképzési módszer szerint készítem őket az útra.

- Három délceg fiatalember jelentkezett nálam, - mindannyian hagyományőrző huszárok -, hogy jönnének. Így alkotnánk a Nemzetközi Huszár Portya állandó tagjait alkotó Magyar Huszárjárőrt, de az elszántságukon, egyenruhájukon, lovukon és a lovastudásukon kivül nincs meg az anyagi fedezetük. Én nekik a végrehajtható feladaton kívül ételt, szállást és a lovuknak abrakot adni nem tudok. Eddig sem ők, sem én innen a messzi Portugáliából nem találtunk senkit, aki szponzorálná ezt az ügyet, aki hajlandó lenne egy kisérőjárművel (egy lószállító vontatására alkalmas terepjáró és egy kettes lószállító), a 4000km-re szükséges üzemanyaggal és tisztességes ellátásra elégséges anyagiakkal is támogatni a portyát egy hat országon átivelő multinacionális reklámért cserébe.

 

A tervezett Magyar Huszárjárőr nevében:

Ádám Barnabás honvéd és hagyományőrző huszár alezredes
Monte Estoril, Portugália"

 

Ezen gondolatok ihlették meg Ádám Barnabás alezredest, a Nemzetközi Huszárportya megálmodóját.  Szerencsére a fenti nehéz anyagi helyzet a támogatók segítségével megoldódott és  Hagyományőrző huszárként egy társával végiglovagolt Portugálián, Spanyolországon, Franciaországon, Olaszországon és Szlovénián.

 

 

 

NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 - a felkészülés, indulás előtt...

(Forrás: http://www.teol.hu)

 

"A nyár elején megcsörrent Janicska Zsolt telefonja. A Várdombon élő zászlós - megannyi veszélyes külföldi katonai küldetés teljesítője - Ádám Barnabás hangját hallotta: az alezredes arra kérte, hogy csatlakozzon a nemzetközi huszárportyához. Ez az embert és lovat próbáló túra a portugál fővárosból indul és tart egészen Budapestig.

- A két lovashoz kellett két biztosító - mondta el a immár itthon Janicska Zsolt. - Azaz, a nyeregben ülő Ádám Barnabás alezredest és Bugnics Mike Pál hadnagyot kísértük terepjáróval, és gondoskodtunk az akadálytalan haladásról, valamint a szállásról és étkezésről. Természetesen tábori körülmények között.

Janicska Zsolt igent mondott, annak ellenére, hogy nemrég érkezett haza Koszovóból, és rövid ideje volt otthon. A rábólintást az is megkönnyítette, hogy biztosító társa szintén Tolna megyei, szekszárdi katona lett: Kiss József zászlós, akivel együtt szolgált Medinán és Boszniában is.

Kisvártatva már együtt száguldottak a honvédelmi minisztérium minden szükséges eszközzel és élelemmel megrakott terepjáróján Portugália felé.
- Június 15-én startolt Lisszabonból a portya, melynek célja a huszárság népszerűsítése volt. Bizonyítottuk a NATO számára is, hogy a magyar katona ma is képes ilyen lovasbravúrra. Kevesen tudják, hogy a magyar huszárság a világ több mint harminc hadseregének szolgált mintaként a katonai alakulatok felépítésében és a hadieljárásokban. Meglepő, de igaz: Irakban is a huszár taktika alapján végeztük a járőrözést, felderítést, a többi nemzet katonáival együtt.

A négy tagú, gyakorlóruhás, mindössze Kossuth-karddal, illetve dísztőrrel felfegyverkezett csapat naponta negyven-ötven kilométert haladt előre. Ekkora távot képes megtenni biztonsággal ló és lovasa, tekintettel nemcsak a modern világ kihívásaira, hanem a terepviszonyokra is.

 

 

Janicska Zsolt egyenruhában már itthon, mögötte a fél Európán baj nélkül átkelt terepjáró. Fotó: Lehőcz Péter
 

A nyári, negyven fokot is elérő, rekkenő hőség után hegyeken - a hóhatárt elérő Pireneusokon és Alpokon - kellett átkelni, az erdei, vízparti táborhelyeken pedig szúnyogok rajai támadtak rájuk. Ezeket a kellemetlenségeket azonban sokszorosan ellensúlyozta a helybeliek barátságos érdeklődése és segítőkészsége. A magyar csapat valamennyi országban szenzációt keltett.

- Megálltunk a híres spanyol zarándokút, Camino de Santiago egyik pontjánál, ahol éppen nagy fotózkodás zajlott. A tömeg azonnal körénk gyűlt, és mindenki velünk szeretett volna fényképezkedni. Így okoztunk kisebbfajta torlódást a zarándokúton. Máskor egy spanyol falu kocsmájában kértünk tanácsot, hol tudnánk tábort verni.

Miután az ott iddogáló vendégek megtudták, hogy magyar katonák vagyunk, nem engedtek bennünket sehová: azonnal odarendelték a polgármestert és a település első emberének kalauzolásával kerestünk és találtunk jó táborhelyet.

Egy francia kisváros éttermének tulajdonosáról pedig kiderült, hogy egykor ejtőernyősként szolgált: ez a kapocs elegendőnek bizonyult arra, hogy vacsorán lásson bennünket vendégül és nem fogadott el tőlünk egy fillért sem - idézte fel Janicska Zsolt.

Franciaországban egyébként a portyázók találkozhattak a Bercsényi (Bercheny) ejtőernyős huszárezred képviselőivel is. De az igazán megkapó találkozás Olaszországban, a doberdói fennsíkon várta a portyázókat. A magyar történelemben is nevezetes helyszín - egykori hadszíntér - egyik településén, Visintiniben, ahol ma is van egy magyar kápolna, a helybeliek díszvacsorát adtak a járőrnek.

Magyar címeres sapkában, pólóban és magyar zászlókkal érkeztek vendéglátóik a vacsorára. Ezen a főleg szlovénok lakta településen máig számon tartják azt, hogy 1917-ben az osztrák-magyar csapatok milyen nagy sikert értek el áttörésükkel. Az olaszok számára ez nyilván nem volt kellemes esemény, de mára ez már elvesztette jelentőségét: ők is örültek négy napos, afféle fesztivált hozó jelenlétüknek.

A nemzetközi huszárjárőr Szlovénia felől, Lendvadedesnél lépte át a magyar határt szeptember végén. Bár hivatalosan 3500 kilométer volt a megtett út, ha minden kisebb távot összeadunk, akkor Janicska Zsolt számításai szerint nem kevesebb, mint 18 ezer kilométer jön ki. Sem a ló, sem az autó nem hagyta cserben a csapatot

Az óceántól indultak haza a kalandozók utódai

A huszárportya résztvevői Portugálián, Spanyolországon, Franciaországon, Olaszországon és Szlovénián át érkeztek szeptember végén Magyarországra, Lendvadedesnél. A csapat a határ átlépése után Nagycenk felé folytatta útját, ugyanis megemlékeztek gróf Széchenyi István néhai huszárkapitány halálának 150. évfordulójáról is. Az emléktúra védnöke a Honvédelmi Minisztérium volt. Hende Csaba honvédelmi miniszter már fogadta mind a négy résztvevőt és elismeréssel nyugtázta kiemelkedő teljesítményüket."

 

 

Napló részlet 2010. 07. 10.

 

A három "hölgy" néha összevész. Ahogy történt ma is. Kritikus a harmadik lovunk, a Csinos, aki alapvetően a legfiatalabb és éppen ezért piszkálódásnak van kitéve.

A piszkálódástól pedig kettős kötélsor védi, melyek között fél méter van. Ennek ellenére ma megrúgták, de oly módon, hogy Brunó, a CHCE lovasiskola állatorvosa egy órán keresztül varrta a sebet.

Délelőtt az állatorvos nem jött el, hiába vártuk, hogy megnézze Csinos műtétjének gyógyulását, mert sürgősségi esethez kellett mennie. Mi kötöttük át a sebet felhasználva az előző kötést.

A seb szépen gyógyul és talán kedden ki lehet venni a varratot.

Egykor tudtunk elindulni a célul kitűzött helyre, a kontinens legnyugatibb pontjára. Lépésben mentünk szinte végig és 18 órára értük el a kijelölt helyet. A tábor állt, a paprikáskrumpli kész volt. Egy nagy csoport török turista látogatta meg az épülő tábort és nagyon sok sikert kívántak az útra.
Elképesztően hideg szél fúj. A lovak nagyon idegesek voltak a szél és szokatlan hely miatt. Széplány elszakított egy négy centi vastag gumikikötőt. Hihetetlen volt és mégis képes rá. Ma éjjelre két kötőfék van rajta. Majd megszokja a változást.

 

 
 

 

NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 Indulás! Nyeregbe!

(Forrás: http://huszarportya.blogter.hu/ http://5mp.eu/web.php?a=huszarportya&o=ZKzh_QOml1)

 

1. szakasz - PORTUGÁLIA
A portugál lovasság és a Luzitano lovak tiszteletére

 

PROGRAM

MONSANTO - Szimbolikus járőrparancs vétele és búcsúztató a JALLC-ban
AMADORA - Tisztelgő látogatás a Portugál Katonai Akadémia amadorai lovassági kampuszán
QUELUZ - Tisztelgő látogatás a portugál “Escola Portuguesa de Arte Equestre” lovasiskolában
MAFRA - A mafrai convent megtekintése, tisztelgő látogatás és lovaglás a portugál Hadsereg Rekreációs és Lovaskiképző központjában
SANTAREM, GOLEGA - Lovaglás Ribatejo vidékén a Luzitano hazájában
FATIMA - A istentiszteleti részvétel fatimai kegyhelyen és Fatimai Magyar Keresztút és Kálvária végigjárása

 

 

Az 1.szakasz és a 2. szakasz I. etap útvonala: Monsantotól Aldea del Obispoig

 

ÚTVONALTERV

1. nap (2010. 07. 15.)
Monsato - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz. megtett: 0 km
Amadora - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~ össz. megtett: 8 km
Queluz - 3 km ~ napi össz.: 11 km ~ össz. megtett: 11 km

2. nap (2010. 07. 16.)
Negrais - 15 km ~ napi össz.: 15 km ~ össz. megtett: 26 km
Mafra - 10 km ~ napi össz.: 25 km ~ össz. megtett: 36 km

3. nap (2010. 07. 17.)
Milharado - 14 km ~ napi össz.: 14 km ~ össz. megtett: 50 km
Vila Franca de Xira - 21 km ~ napi össz.: 35 km ~ össz. megtett: 71 km
Azambuja - 18 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz. megtett: 89 km

4. nap (2010. 07. 18.)
Santarém - 28 km ~ napi össz.: 28 km ~ össz. megtett: 117 km
Golegá - 32 km ~ napi össz.: 60 km ~ össz. megtett: 149 km

5-6. nap (2010. 07. 19-20.)
Fatima 35 km ~ napi össz.: 35 km ~ össz. megtett: 184 km

1. szakasz összesen: 184 km

 

 

Napló részletek

 

 2010. 07. 15.

Korán kezdődött a nap. Kirobogtunk a farmra és előkészítettük a lovakat, Széplányt és Mimot a Portya indítására. Mint tartalék Csinos maradt a CHCE-ben.

10.30-ra beérkeztünk a JALLC-ba ahol szinte mindenki várt minket. Beleértve azt a 4 nemzeti gárdistát is akik a portya indításától csatlakoztak hozzánk és a monsanto-i erdőben együtt lovagoltunk.

11.45-kor megkezdődött a program, átvettük a szimbólikus járőrparancsot és 12.00-kor megkezdtük a potyát. Felemelő érzés volt lóra szállni és megtenni az első lépéseket… Széplányt és Mimot is vissza kellett fogni, annyira mentek volna.

A JALLC-ból kiléptettünk a Monsanto-i erdőbe a Pereira szds vezette GNR kisérettel és az É-i széléig lovagoltunk, ahol már várt ránk a lószállító. Amadora következett, a Katonai Akadémia, ahol a PK.H fogadott minket, tájékoztatott a lovassági kampusz működéséről és elbeszélgettünk, hogy mennyire fontos a lovas- és vívóképzés a jövő tisztjeinek. Érdemes lejegyezni Moreira alez. a lov. kampusz parancsnokának szavait: "Ha egy tiszt nem képes egy állatnak parancsolni, akkor nem képes egy katonának sem." Megtekintettük az istállókat és a gyönyörű lovaikat.

Ezután Queluz következett, ahol már várt ránk a lovasiskola ig. h.-e. Átadtuk az ajándékainkat és rohantunk a Lé.tü.e.-hez, mert vártak ránk a Lé.tü.e.-nél, ahol szállásoltunk.

Ez után visszamentünk a CHCE-ba hogy elhozzuk a Csinost. Azonban a kiképzetlensége és a sérülése miatt erre nem került sor. A sebe nem gyógyult még meg és ráadásul újabbakat is szerzett, mert balra lelépett a rámpáról és leszakította a lószállító élét ami felsértette a fejét. Nagyon szomorúak vagyunk, de így nem számíthatunk rá. Ott hagytuk a CHCE-ben, hogy ha meggyógyul adják el, mert visszamenni érte már nem tudunk.

 

2010. 07. 16. péntek

Korán akartunk indulni a légv. tüzérektől, de nem tudtunk csak 10-kor, mert a EPK. lejött elköszönni és elbeszéltük az időt.

A terv 25km megtétele volt Mafrába. Alig értünk ki a lakott településről három lóval találkoztunk, melyből egy csődör volt. Igaz fiatal csődör, de egyből halálosan beleszerett a Mimo-ba és szerelmi vágyát azonnal ki is akarta fejezni. A Mimon lovagó Bugnics hdgy kardot rántott megakadályozandó a manővert, de a csődör meg akart harcolni a Mimoért. Végül a Pali kardja elgörbült és a szerelem tárgya a Széplány lett. Két órás párbaj után, melyet felváltva vívtunk a csődörrel a kancáinkért megállapítást nyert, hogy a kardjaink szégyenletesen elgörbültek, de sikerült elkergetni a szerelmes lovagot.

A csata hevében letértünk a tervezett útvonalról és követnünk kellett a forgalmas N117-es utat Mafrába.Délután 5.30-kor érkeztünk meg a CMEFD-be ahola pk.h már várt ránk.

 

2010. 07. 17. szombat

Reggel kilenckor tudtunk elindulni a mafrai lovassági központból gépjárműves kísérettel a kerítéssel körbevett gyakorlóterük hátsó kapuján. Azonban nem az uticél felé vettük az irányt, mert a reggelinél megtudtuk, hogy a napoleoni időkben épített védvonal egyik erődje a gyakorlótér területén található és feltétlenül meg akartuk látogatni a helyet. Egy domb tetején található erődmaradvány turistalátványosságnak is beillik a szépen rendbe hozott környékkel. 380 katona elhelyezésére alkalmas erőd mára egy sáncárokkal körbevett földvárrá nemesült, ahonnan gyönyörű tájkép tárult elénk.

Miután elköszöntünk a kísérőinktől a kapunál a volt királyi vadászterületen haladtunk a 3 m magas kőkerítést követve.  Végül találtunk egy elhagyatottnak tűnő nagy házat, ahonnan egy kis soványka fehér kutya ugatott meg minket. A logikai következtetést követve, ahol kutya van ott embernek is kell lennie...

...Miután az ajtó kinyílt hatan rohantak ki a házból, mert még nem láttak magyar huszárokat. Nem rossz eredmény a ház méreteihez képest. Kiderült, hogy angolul is beszél az egyikük és némi telefonálgatás után az igazgatóságra kinyílt a kapu és mi elhagyhattuk a vadászterületet. Ám ekkor kerítéssel találtuk magunkat szembe megint, de a drótkaput simán kinyitottuk és visszazártuk.

Párszáz méter után egy bikával találtuk magunkat szembe és a tegnapi csatából tanulva, illetve a helyiek tanácsát követve diszkréten hátraarcot csináltunk és elhagytuk a bikalegelőt. Kicsit meggondolatlanok voltunk, de sikerült elkerülni a bikaviadalt.

Erdős-hegyes terepen haladva olyan ösvényen haladtunk, ahová lóval bemenni még senki sem merészelhetett. Lóról szálltunk mert a növényzet már lógott a kengyelen, de hűséges lovaink követtek minket a sziklák között is.

A logisztikai részlegnek is nagy élménye volt, amikor egy kis falun áthaladva egy ember rohant elébük magyarul kiabálva. Kiderült, hogy egy erdélyi magyar ember aki ott dolgozott és mindkét fél végtelen megörült a találkozásnak. A Tejo-hoz vezető patak melletti tábort sötétedéskor értük el és megkezdtük a harcot a szúnyogokkal.

 

2010. 07. 19. hétfő

Aránylag nyugodtan aludtunk, a lovaink is hamar megszokták a körülöttünk folyó vasárnap esti lövöldözést. A közelben vadászat lehetett, mert éjjel is folyamatosan lövéseket hallottunk.

Korán indultunk és a lovak is pihentebbek voltak. Tapasztalatunk szerint pihent állapotban képesek 35-40 kilométer megtételére, de többre nem. Igaz, még szokniuk kell a portyázó életmódot. Víz és itatás nélkül nem mennek jól és feltétlenül kell nekik vizet találnunk vagy kérnünk a nagy meleg miatt. Eddig mindig előttük volt a víz, de most mindig abrakoltatás előtt kell inniuk és nagyobb mennyiséget, hogy kitartsanak vele, ha nincs más mód.

Kora délután érkeztünk a tegnapi nap célállomására és tökéletes tábort találtunk. Mondhatni ideálist. Egy holtág mellett vagyunk, fű és víz van bőven. Lemostuk a lovakat és áttekintettük a felszerelésünket. Be kellett indítanunk a varró-szakkört, az elmúlt napokban gombok szakadtak a mentéről, nyeregtáskát kell varrnunk, a lószerszámot kell javítanunk és karbantartanunk. Így nem mehetünk be Fatimába, ezért az oda tervezett pihenőnapot itt fogjuk eltölteni.

 

 

Estére palacsintát ettünk!!!!!

 

 

2. szakasz - PORTUGÁLIA - I. etap
Az 1808-1813 közötti Félszigeti háború hőseinek és a spanyol lovasság tiszteletére

 

PROGRAM

BUÇACO- Tisztelgés és koszorúzás Buçaco-ban az 1810. szeptember 27.-i csata emlékhelyén.

 

 

Az 1. szakasz és a 2. szakasz I. etap útvonala: Monsantotól Aldea del Obispoig

 

ÚTVONALTERV

6. nap (2010. 07. 20.)
Fatima - 41 km ~ napi össz.: 41 km ~ össz. megtett: 225km

7. nap (2010. 07. 21.)
Pombal - 41 km ~ napi össz.: 41 km ~ össz. megtett: 225km

8. nap (2010. 07. 22.)
Coimbra - 45 km ~ napi össz.: 45 km ~ össz. megtett: 270 km

9. nap (2010. 07. 23.)
Buçaco - 30 km ~ napi össz.: 30 km ~ össz. megtett: 300 km
Santa Comba Dao - 25 km ~ napi össz.: 55 km ~ össz. megtett: 325 km

10. nap (2010. 07. 24.)
Nelas - 34 km ~ napi össz.: 34 km ~ össz megtett: 359 km
Torre de Tavares - 31 km ~ napi össz.: 65 km ~ össz. megtett: 390 km

11. nap (2010. 07. 25.)
Casas do Soeiro - 27 km ~ napi össz.: 27 km ~ össz megtett: 417 km
Cerejo - 26 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz. megtett: 443 km

12-13. nap (2010. 07. 26-27.)
Pereiro - 25 km ~ napi össz.: 25 km ~ össz megtett: 468 k
Vale da Mula - 30 km ~ napi össz.: 55 km ~ össz. megtett: 498 km
Aldea del Obispo (ESP) - 3 km ~ napi össz.: 58 km.

2. szakasz I. etap összesen: 317 km

1.-2. szakasz Portugáliában összesen: 501 km

 

 

Napló részletek

 

 2010. 07. 21.

Fárasztó nap van mögöttünk. Szinte végig betonúton haladtunk lépésben és kőszállító kamionok húztak el mellettünk. A lovak hamar megszokták, de számunkra elég félelmetes volt egy-egy száguldó kamion.

Kisebb látványosságot okoztunk Fatimában, mivel a rádiónk a „rávezetés” pillanataiban merült le és telefonon kaptuk az infót, hogy a tervezett táborhely nem alkalmas és másik helyet talált a log. rlg. A tájékozódási pont egy toronydaru volt, de mi, lovasok másik irányból jöttünk és másik toronydaruhoz mentünk, mivel volt még három a városban és mind a szentély közelében. Nem volt egyszerű megtalálni a tábort, de végül sikerült.

A vacsora után megérkezett Joao négy forcados-sapkával és egy hatalmas sózott tőkehallal. Sajnos csak elköszönni jött. Az itteni programon Bugnics hdgy úr képviselte a járőrt.

 

 2010. 07. 23.

Ez volt eddig a leghosszabb nap, de lovaglás szempontjából talán a legélvezetesebb. Nemcsak Fatimaból, de Pombalból is nehezen verekedtük ki magunkat, mert az utcanevek nem voltak feltüntetve és csak irányba tudtunk tájékozódni. A városból kiérve egy folyó melletti talajúton jó ütemben haladtunk. Rengeteg gólyát láttunk és halat is, mert nagyon tiszta volt a folyó vize.

Egy vasútállomáson megitattuk a lovakat és amikor elköszöntünk, egy fiatalember szaladt utánunk kezében egy tálca süteménnyel. Nagyon megörültünk a váratlan ajándéknak és a Pali a kezében hozta egészen addig, míg meg nem álltunk a déli etetésre...

Épp egy nagyobb forgalmú úton haladtunk, amikor egy idős néni egy hatalmas kék esernyővel tűnt fel a távolban az út szélén bandukolva. Lakott településtől távol, száguldó kamionok és más gépjárművek mellett sétálgatva kedélyesen tartotta a feje felett a hatalmas esernyőt a Nap elleni védekezésül. A Széplány teljesen kivetkőzve vezető kancai mivoltából megtorpant és ellentétes irányban el akart menekülni. A szomorúságra már ekkor nem volt időnk, mert a kanca erényes parancsokra sem reagált és a közvetlen halálveszély biztos tudatában harcolt, hogy elszaladhasson a rettegett kék esernyőtől.

Közben a pánik átragadt Mimora is, aki mindig gyermeki ragaszkodással másolja a Széplány viselkedését. Kamionok jöttek mentek és a néni átszaladt a túloldalra, amivel nemcsak minket, de a sofőröket is meglepte. Ez és a sarkantyú hatott a Széplányra és sikeresen elhaladtunk a néni mellett. Állítólag a lovak látják a boszorkányokat….

Nagyon késő érkeztünk meg a táborba, mert az eredetileg tervezett táborhelyünkből azóta kukoricás lett, ezért öt kilométerrel távolabb talált a log. rlg. újabb táborhelyet.

 

 2010. 07. 24.

Mimo hátán egy seb van és az éjszakai menet során sebes lett a lába is. Ez nem jó hír, mert nincs tartalék lovunk és vigyáznunk kell minden apróságra, ami a lovak állapotában változást okozhat.

Lekezeltük a sebet és úgy határoztunk, hogy ellovagolunk Bucaco-ig és ott újra áttekintjük a helyzetet. A lovaink a lenyergelés után mindig megfürdenek a porban és éjszaka rendszeresen lefekszenek. Lehetséges, hogy egy kő okozhatta a sebet vagy a nyereg, a hosszú menet során. Bucaco felé egyszerű volt az út, végig aszfalt és hegymenet. Csodálatos kilátás nyílt előttünk, de a csodálkozásra nem volt időnk, mert a log. rlg. azzal a hírrel futott be, hogy a Katonai Múzeum be van zárva és nem találtak alkalmas táborhelyet. Végül feljöttünk az emlékhelyhez és itt táboroztunk le.

Megnéztük a sebet, teljesen megkeményedett Bruno, a cascais-i állatorvosunk csoda-gyógyszerének köszönhetően. A gond az, hogy a seb környéke megdagadt és Mimo hevesen ellenáll, ha érintjük és ez arra utal, hogy fájdalmai vannak. Egy másik esemény is felborzolta a kedélyünket. Épp öltöztünk át a koszorúzáshoz, amikor Széplány, aki egy fához volt kikötve hirtelen eldőlt és teljesen mozdulatlanul, teljesen természetellenes pózban feküdt. El kellett vágni a kötelét, hogy fel tudjon állni, mert a hátsó lábát vakarászta a fogával és az beakadt a kötőfékbe, de az ijedtségen kívül nagyobb baj nem történt. Teljesítettük amiért ide jöttünk, lovagoltunk a csata helyszínén és elhelyeztük a tisztelet virágait az emlékműnél.

 

 2010. 07. 25-26.

Ma váratlan esemény történt, amire nem számoltunk, de Portugáliában a nyári időszakban sajnos gyakori. Reggel a portugál POC telefonált, hogy a teljes Sera Estrela nemzeti park területét (Nerlas-Mangualde-Garda) lezárták erdőtűz miatt, és javasolta, hogy semmi esetre se menjünk a tervezett útvonalon. Nem lehetett mit tenni, rövid idő alatt át kellett dolgozni az útvonaltervet és kihagyni a veszélyeztetett területet.

Nagyot kellett autóval is kerülnünk. Szívszorító látvány a füst és a tűz, fölöttünk pedig vízszállító helikopterek próbálják oltani a zsírként égő erdőt. Mimo sebe szépen gyógyul, a daganat csökkent, de mivel a tűz miatt tovább kellett jönnünk a tervezetnél és így időt nyertünk ezért holnapra még pihenőt kapott, mi pedig karbantartó napot tartunk.

A karbantartónap gyorsan eltelt. Javítgattuk a lószállítót, új kikötőköteleket készítettünk, tisztítottuk a felszerelést és mostunk. Zab beszerzésére tettünk kísérletet, de csak a következő táborhelyen Spanyolországban van remény, hogy kiegészítsük a lovak élelmezését.

11 óra körül Észak és Nyugat felől hatalmas füstfelhőt láttunk és nagy a valószínűsége, hogy megint erdőtűz volt. A lovak nagyon nyugtalanok voltak, mert a tűz irányából fújt a szél. Széplány elszakított egy kötelet, de a biztosító kötél épen maradt. A menekülési ösztöne dolgozott… utána meg mi a kötélen.

Mivel el kellett térnünk az eredeti tervektől és egy másik határátkelőnél vagyunk át kellett dolgoznunk a következő napi útitervet is. Nem volt egyszerű, mert nincs turista térképünk, és nem is lehet venni. A kiküldött felderítő járőr rossz híreket hozott, itt nincs az autópályával párhuzamosan futó talajút. Megint aszfaltúton kell haladnunk és nem a haladósabb földúton.

Holnap átlépjük a portugál-spanyol határt és nekivágunk az Ibériai-félsziget legforróbb területének.

 

 2010. 07. 27.

Reggelre Mimo a bal hátsó lábát a kötéllel felhorzsolta. Rövidre volt kötve és fogalmunk sincs, hogy mi történhetett.

Egész nap térkép nélkül lovagoltunk, hatalmas kövek és sziklák között és tulajdonképpen észre sem vettük, hogy mikor léptük át a határt. Szinte csak idős emberrel találkoztunk, akik csodálkozva bámultak meg minket. A menet során arra kellett ügyelnünk, hogy az A-62 autópályát mindig kövessük, de ez elég nehéz volt, mert a szögesdrótból készült kerítések korlátoztak a haladásban.

Széplányt sajnos egy darázs csípte meg, ami egy rendkívül veszélyes dolog a lóra és a lovasra is nézve. Sikerült megnyugtatni, majd a menetet folytatva kiértünk az N 620 útra. Innen ezen haladtunk és harcoltunk a 40 fokkal és a még forróbb aszfalttal. Mit nem adtunk volna egy jó kis talajútért.

Megérkezve a táborba alig nyergeltünk le, amikor megérkezett a csendőrség és közölték, hogy ott nem táborozhatunk. Miután tisztáztuk, hogy kik vagyunk és felhívták telefonon a spanyol összekötőnket Valladolidban, teljesen megváltozott a helyzet. Elkérték a spanyol szakasz tervét és ígéretet tettek, hogy ők kiértesítik az útvonalunkon található csendőrőrsöket.

Miután elmentek a csendőrök mi nyugovóra tértünk, de a helyi fiatalok úgy gondolták, hogy jobb nekik ha mi nem alszunk. Nagy zajt csaptak és csak a karikás ostor látványa fékezte meg őket a további rendbontástól. .

 

 

2. szakasz - SPANYOLORSZÁG - II. etap
Az 1808-1813 közötti Félszigeti háború hőseinek és a spanyol lovasság tiszteletére

 

PROGRAM

SALAMANCA - Tisztelgés és koszorúzás Salamanca-ban az 1812. július 22.-i csata emlékhelyén
SANTOVENIA DE PISUERGA, VALLADOLID - Tisztelgő látogatás a 12. "Farnesio" Könnyűlovassági Ezrednél
VITORIA-GASTEIZ - Tisztelgés és koszorúzás Vitoria-ban az 1813. június 21.-i csata emlékhelyén

 

 

A 2. szakasz II etap útvonala Aldea del Obispotól Ziordiáig

 

ÚTVONALTERV

14. nap (2010. 07. 28.)
Aldea del Obispo (ESP) - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 501 km
Sancti-Spíritus - 55 km ~ napi össz.: 55 km ~ össz megtett: 556 km

15. nap (2010. 07. 29.)
Rodasviejas - 36 km ~ napi össz.: 36 km ~ össz megtett: 592 km
Salamanca(Aldeatejada) - 45 km ~ napi össz.: 81 km ~ össz megtett: 637 km

16. nap (2010. 07. 30.)
Herrados (Híd) - 10 km ~ napi össz.: 10 km ~ össz megtett: 647 km
Moriscos - 20 km ~ napi össz.: 30 km ~ össz megtett: 667 km

17. nap (2010. 07. 31.)
Cantalapiedra - 45 km ~ napi össz.: 45 km ~ össz megtett: 712 km
Medina del Campo - 33 km ~ napi össz.: 78 km ~ össz megtett: 745 km

18-19. nap (2010.-08. 02.)
Valladolid - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~ össz megtett: 791 km

20. nap (2010. 08. 03.)
Tariego de Cerrato - 42 km ~ napi össz.: 42 km ~ össz megtett: 833 km

21. nap (2010. 08. 04.)
Palenzuela - 52 km ~ napi össz.: 52 km ~ össz 885 km

22. nap (2010. 08. 05.)
Burgos - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~ össz megtett: 931 km

23. nap (2010. 08. 06.)
Briviesca - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz megtett: 974 km

24. nap (2010. 08. 07.)
Burgueta - 55 km ~ napi össz.: 55 km ~ össz megtett: 1029 km

25. nap (2010. 08. 08.)
Vitoria-Gasteiz (Mendiola) - 28 km ~ napi össz.: 28 km ~ össz megtett: 1057 km

26-27. nap (2010. 08. 10.)
Ziordia - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz megtett: 1100 km

2. szakasz II. etap (Spanyolország) szakasz összesen: 599 km

 

 

Napló részletek

 

 2010. 07. 28.

Rettentő unalmas kilométereken keresztül a leállósávban lépésben lovagolni egy főútvonalon és nyugtatni a lovakat az elhúzó kamionok miatt. Elképesztő sebességgel mennek és nem igazán vannak tekintettel ránk. Nagyon örülünk, amikor a vezető a ló fejénél elhaladva dudaszóval fejezi ki érzéseit. Mások integetnek és távolról dudálnak, nagyon jól esik az ilyesmi.

Nagyon szenvedünk a melegtől. A lovak is nehezen bírják a hőséget és ha benzinkutat találunk akkor betérünk itatni. Érdekes látvány vagyunk a tankoló autósok és a benzinkút személyzete számára az összecsukható vödörrel és a vízért veszekedő lovainkkal. Képtelenség ebben a hőségben 40 km-nél többet lovagolni naponta.

Ma a táborhely közelében lévő benzinkútnál találkoztunk a kisbéri illetőségű, pontosabban tatai Szabó Sándor úrral, aki épp Lisszabon mellé vitt árút a furgonjával. Először megijedt amikor magyarul szólítottuk aztán nagyon megörült nekünk. Hihetetlennek tartotta, hogy magyar huszártisztekkel találkozik egy tankolása során. Csinált egy csomó képet rólunk és ígérte, hogy eljön Nagycenkre, hogy újra találkozzon velünk. Mi úton vagyunk arra felé.

 

(Forrás: http://www.szechenyiemlekbizottsag.hu)

 

Magyar lovas huszárok spanyol földön

 

Nemzetközi gépkocsivezetőként július 30-án, a portugál határtól 80 km-re éppen megálltam tankolni (a spanyol Aldehueja de la Bóveda faluban, Hegyeshalomtól pontosan 2.660 km-re), amikor egy fa árnyékában két felnyergelt almásderesre lettem figyelmes. A lovakat szeretvén közelebb mentem, s igazán akkor döbbentem meg, amikor a gazdáikat meglátva két magyar lovas huszár állt előttem egyenruhában, karddal az oldalukon és magyar nemzeti színű kokárda díszelgett a mellükre tűzve.

Rövid bemutatkozás után megtudtam, hogy Ádám Barnabás honvéd alezredes és társa, Bugnics Mike Pál honvéd hadnagy huszár járőrök a Lisszabonhoz tartozó Monsantóból indultak, és mintegy napi 40-45 km portyázás után október 6-ra szeretnének megérkezni Nagycenkre, a Széchenyi-emléknapra.

 

 

 

A nemzetközi huszár portya két tagjától megtudtam azt is, hogy az alezredes úr a 10. Vilmos huszárok, míg a hadnagy úr a 11. Székely honvéd ezred tábori egyenruháját viseli. A beszélgetés során felfigyeltem arra, hogy bár láthatóan baráti kapcsolat volt kettőjük között, mégis egymást alezredes úrnak és hadnagy úrnak szólították. Búcsúzásukkor egy kitűzővel ajándékoztak meg, melyet azóta is viselek.

eSZeS

 

 2010. 07. 29.

Ma folytatódott az N 620 út követése, majd lovagoltunk a salamanca-i csata helyszínén és tábort ütöttünk herradosi hídnál. Az átöltözés után innen akartunk átlovagolni Arapilesbe, ahol az emlékmű található, de végül autóval tettük meg a kb. 15 km-es távot, mert sötétben érkeztünk volna vissza a táborhelyre.

Felemelő látvány volt a csatatér, ami abszolút kedvezett a Brit - Spanyol -Portugál győzelemnek. A faluban nagyon kedvesen útbaigazítottak minket, igaz először olaszoknak, majd a huszárruha miatt franciáknak gondoltak minket, de sikerült tisztázni, hogy magyarok vagyunk. Teljesen ledöbbentek, hogy Lisszabonból jöttünk és lovagolunk haza Magyarországra. Hát itt tiszteletünket tettük és haladunk tovább….

Csak az ad okot az aggódásra, hogy a lovak patkói mennyire elkoptak a sok aszfaltúton való lovaglástól. Már újra kellene cserélni őket, de még messze vagyunk Valladolidtól.

 

 2010. 08. 01.

A harcot elvesztettük az éjjel a vérszívókkal. Nem segített semmi sem távol tartani őket a lovaktól, akik egy percet sem aludtak a kis bogaraktól és a furcsa vérszívóktól. Ezek olyanok mint a kullancsok, de szárnyuk van és a lábaikkal is nagyon gyorsan el tudnak szaladni. A lágy, szőrtelen bőrre települnek pl. a farok alá és a ló nem tudja őket lesöpörni a farkával. Agyoncsapni sem tudjuk őket csak kézzel lesöpörni.

A legénység is kapott bőven a muslica nagyságú vérszívóktól. A lábaink bárányhimlősek a sok csípéstől és igen fájdalmasan viszketnek a marások helyei. A netünk nem működött este és a nap közbeni telefonhívásokra sem válaszolt senki a spanyol POC-ok közül ezért felderítésre indultunk, hogy hol található az "El Empecinado" laktanya Valladolidban. Nagy nehézségek árán megtaláltuk, de nem Valladolidban és délutánra el is foglaltuk a szállásainkat.

Mivel vasárnap van, csak a szolgálat várt minket, de nagyon kedvesek voltak. A lovak sokkal nyugodtabbak és Mimo lába is szépen gyógyul a körömvirág-kezelésnek köszönhetően. Holnap sűrű programunk lesz, de már türelmetlenül várjuk. Ettünk finom vacsorát és zuhanyoztunk. Ma este ágyban alszunk. Íme az élet igazi örömei.

 

 2010. 08. 02.

Már korán megkezdődött a program, legalábbis spanyol viszonyokhoz képest. Reggeli után Santana kapitány várt minket és elkísért a 12.Farnesio kö. lov. felderítő ezred csapatmúzeumába, ahol megismerkedtünk az ezred történetével.

Az ezred 1678-ban Flandriában alakult és a legkorábban alapított lovassági ezrednek tartják. Nagyon hosszú története során dicsőséges és vesztes csatákban vett részt, de katonái mindig kitűntek hősiességükkel a spanyol haderő többi alakulatától. Legutolsó ezredtulajdonosuk II. Miklós cár volt, aki személyesen is ellátogatott az ezredhez és egy "charovkát" adományozott, melyet mind a mai napig az ezredparancsnok az asztalán tart és az ezredhez helyezett tisztek avatására használják.

A múzeum után Jesus Truchueto Lago ezredes, ezredparancsnok köszöntött minket az irodájában. Nagy lelkesedéssel beszélt a híres magyar huszárságról, mely nagy befolyást gyakorolt a spanyol lovasságra is. Habár az ő alakulata a mi fogalmaink szerint ulánus (dzsidás), számos hadjáratban a magyar huszárságtól tanult módszerekkel harcoltak. Az ezredes úr felvetette, hogy feltétlen szükségesnek látná, ha a NATO tagországok lovassági alakulatai közvetlen kapcsolatban lennének egymással és egy „lovassági” konferencia keretében tapasztalatot tudnának cserélni a jelenleg folyó műveletekben szerzett tapasztalatokról. Az ezredes úr nagyon fontosnak tartaná, ha a légierő által szervezett repülőnap mintájára a lovassági alakulatok is tudnának szervezni egy nemzetközi lovassági eseményt bemutatva a tradicionális és a modern lovasságot.

A találkozó után állófogadást adott a tiszteletünkre, majd megszemlélte a lovainkat és felszereléseinket. Ezt követően beutaztunk Valladolidba a Lovassági Akadémiára, ahol az akadémia parancsnoka és törzsfőnöke fogadott, majd megtekintettük az akadémia múzeumát. A számtalan látnivaló közül kitűnt, hogy számos magyar vonatkozású huszárruhával és nyereggel rendelkeznek, köztük egy kiváló állapotú favázas füredi nyereggel a XVIII. századból.

Visszaérkezve a bázisra tapasztaltuk, hogy lovaink nagy népszerűségnek örvendenek az ezred katonái körében, számtalan fotó készült és rengetek simogatást és kedvességet kaptak. Széplány szinte fürdött a népszerűségben, pózolt és előnyösen akart mutatkozni a fotókon, míg Mimo nem igazán örült, hogy sokan veszik körül.

Délután megérkezett a kovács és átcseréltük a patkókat. A legénység ma estére kimenőt kapott és városnézésen vesz rész Santana kapitány kíséretével. Holnap reggel folytatjuk a portyázást Burgos irányába.

 

 2010. 08. 03.

Nehéz volt elköszönni a zuhanytól és az ágytól, de legfőképp a vendéglátóinktól. Szép számban összegyűltek a búcsúztatásunkra és újra csak újra újabb képeket készítettek, amikor már lovon ültünk. Nem győztünk eleget tenni a kéréseiknek, de úgy gondoltuk ennyivel tartozunk a spanyol bajtársaknak a szíves vendéglátásért. Kilenc óra jóval elmúlt, amikor kilovagoltunk a bázisról és egy kicsit sajnáltuk, hogy nem hamarabb indultunk, mert oly rövidnek tűnt a nap és oly hosszúnak a távolság a következő táborig. Újra kint voltunk a forgalomban és teherautók és kamionok száguldottak el mellettünk.

Alig értünk be Cabezónba mikor látjuk, hogy egy rendfokozat nélküli csendőr somfordál elénk csípőre tett kézzel és nagyon elégedett arccal, hogy most milyen jó fogást csinál. Spanyolul szólított és angolul válaszoltunk, mire a határozottsága egy kissé lelohadt, majd ő is próbált váltani és megkérdezte, hogy miért viselünk ilyen ruhát. A válasz az volt, hogy talán tilos, mire felszólított, hogy kövessük. Röviden szólva le lettünk tartóztatva. Besétált előttünk a csendőrőrs szűk kapuján, mire mi is követtük és az épület előtt lóról szálltunk.

Felszólított, hogy igazoljuk magunkat és különben is mit keresünk mi erre, majd amikor átadtuk az iratainkat és elmondtuk, hogy kik vagyunk kicsit megdöbbent. Nem akarta felfogni, hogy magyar huszárok vagyunk, akik Lisszabonból lovagoltak idáig és persze máris mennénk tovább Magyarországra. Amikor megértette, újabb furfangos kérdéssel állt elő és azt kérdezte, hogy hol töltöttük az éjszakát. Amikor megtudta, hogy a 12. Farnesio ezred vendégei voltunk a bázison teljesen összeomlott. Közben az iratainkat elvitték és pár perc múlva kijött a főnök, aki pár szót váltott megzuhant beosztottjával és visszaadta az igazolványainkat. Udvariasan elköszöntünk és kilovagoltunk a "tiszteletünkre" kinyitott nagy kapun. Jó poén volt, de értékes időt vesztettünk.

A leleményesség segített, ugyanis észrevettük, hogy levághatjuk a távolságot, ha kihasználjuk egy folyó autópálya építés során nyitott utat. Csak a kamionokkal kellett harcolnunk, meg Széplány hisztijével, aki valami okból kifolyólag rádöbbent, hogy nem szereti a fehér színű kamionokat. A többi színnel nincs baja csak a fehérrel…

Közben a logisztikai részleg megérkezett a kijelölt helyre, ahol találtak egy parkosított területet, majd egy emberrel előállíttatták a polgármestert és a ledöbbent hivatalos ember kellő tanácsokkal ellátta a fiúkat, hogy hol található szúnyogmentes terület a folyóparton. Ez most már alapvető kérdéssé vált az eddigi tapasztalatok alapján.

A táborba érkezés után lenyergeltünk és a szokásos pataellenőrzés során kiderült, hogy Széplány bal hátsó patkójából kiesett a vídiás sarokcsavar. Tegnap patkoltunk és mára már gondunk is van. Sajnos nem tudtuk pótolni, mert a menet teljesen eldeformálódott a patkóban. Ennek ellenére sikeres napot tudhatunk magunk mögött és bizakodva nézünk a szúnyogoktól mentes viszont erősen szeles és hideg táborunkban egy búzatarlón a holnap elé.

 

 2010. 08. 07.

Nyugodtan aludtunk és aránylag korán elindultunk. Az úton már haladtak a zarándokok és teljesen olyan volt, mintha egy nagy akadályverseny résztvevőit látnánk egy honvédelmi napon. A feltűnő az volt, hogy sokan voltak és csapatostól haladtak. Alig láttak meg minket, máris harsant a "Bueno Camino" köszöntés, amit mi is átvettünk. Először mindenki spanyolul köszön aztán a visszaköszönéstől függ a kommunikáció. Ha pösze a válasz, akkor maradunk a spanyolnál, ha nem pösze, akkor angolra váltunk.

Lépésben haladtunk, amikor egy bueno camino után magyarul szólalt meg valaki. "Istenem, kokárda, ezek magyarok, magyar huszárok" és a végén már hatalmas kiáltássá vált a mondat. Hirtelen heten szaladtak oda hozzánk és egyszerre kezdtek el beszélni. Leszálltunk a nyeregből és igyekeztünk megválaszolni a kérdéseket. Kik vagyunk, miért visszafelé haladunk stb. és fényképező gépek kerültek elő. Hihetetlen élmény több ezer kilométerre a hazától magyarokkal találkozni, akik nem is hallottak még magyar huszárokról. Ígérték, hogy eljönnek Nagycenkre, de ha nem akkor is megérte, hogy erre folytattuk tovább az utunkat.

Lassan tapasztalatot szereztünk arról, ki az igazi zarándok és ki a turista vagy sportoló. Az igazi zarándok gyalog jár, pontosabban sántikál vagy nagyon lassan megy, a turista fényképez, a sportoló meg a legmodernebb sportfelszerelésben izzad és nézi az óráját. Út közben udvariasan megállunk ha fényképeznek, elmagyarázzuk kik vagyunk és megyünk tovább. Nagyon jó, hogy kis falvakon vezet át a Camino, ahol van víz és tudunk itatni és inni is. Atapuercában történt, hogy itatás közben lerohant minket a helyi juhász és meghívott, hogy itassunk nála, de mi nem akartunk visszafelé menni, erre előkapta a táskájából a fényképalbumát és az 1500 birkájáról készült képeket mutogatta. Több száz kép és mindegyiken birkák. Nem tudtunk tőle megszabadulni és végig kellett nézni az albumot. Elismerően bólogattunk és az őrülteknek kijáró tisztelettel néztük a rendkívül érdekes fotókat.

San Juan de Ortegaban ebéd alatt egy ír újságíró csinált velünk interjút s közben egy ember jött oda hozzánk egy magyar vizslával és angolul kezdett beszélni. Mi angolul válaszoltunk, mire Ő magyarra váltott. Kiderült, hogy a magyar nagykövetasszony férje majd pár perc múlva megérkezett Bucsi Szabó Edit nagykövetasszony is, aki zarándokként járja a Caminot a szabadsága alatt. Nagy lett az öröm a hihetetlen találkozásnak köszönhetően.
A nagykövet asszony tudott rólunk és nagyon örült, hogy találkozott velünk. Sokáig beszélgettünk és elég késő hagytuk el a helyet. Igyekeznünk kellett, hogy sötétedés előtt beérjünk a táborba, ahol a log. részleg várt minket egy meglepetéssel.

Egy magyar párról, Béláról és Éváról van szó akik szintén szekszárdiak és a Kiss J. zls majdnem szomszédai. Hihetetlen találkozás volt ez is. Nagyon örültünk, már az első napon a Camino-n sok magyarral találkoztunk.

 

 2010. 08. 10.

Ma reggel Logrono egy rémálom volt. Széplány úgy táncolt a buszok és a teherautók között, hogy a spanyol lovasiskola lovai is megirigyelhették volna. Egyszerűen megszerette a vidéki lovak életmódját és nem akarja megszokni a belvárosi kancák benzingőzös életét. Minden áron menekülni akart a városból és a közlekedési lámpák állandóan változó színvilágától. Bemutattunk helyben vágtát, volt piruett és oldaltvágta is. Hihetetlen volt hogy miket ki nem tudott hozni magából. Szakadt róla a víz, de engedelmeskedett minden utasításnak és sikeresen áttörtünk a városon. Ekkor megkezdődött a hullámvasutazás a dombok között.

Hol fent voltunk a csúcson, hol pedig lent és nem is láttuk a következő domb tetejét. Lovainkat ez nem érdekelte, csak mentek rendületlenül. Széplány felvette azt a szokást, hogy ha éhes, akkor ezt úgy jelzi, hogy egy pillanatra megáll, majd megy tovább. Átlagosan másfél óra után tartunk „tankolási pihenőt” s ekkor a lovaink esznek az útszéli fűből. Mimo csak csipeget, míg Széplány fel sem emeli a fejét úgy eszik. Amikor "tele a tank", egyszerűen megindul és ez a jel, hogy mehetünk.

Ma az olaszok domináltak a Caminon és 45-ig számoltuk a fényképezőket, majd feladtuk. Találkoztunk egy furcsa zarándok-párossal, melyet egy szamár és egy férfi alkotott. A szamár ment elöl és tradicionális zsákokban vitte a málhát, majd a vezetőszárat a kezében tartó férfiú következett a legmodernebb sportfelszerelésben. Teljesen úgy tűnt, mintha a szamár lenne a főnök és őt hűségesen követi a szolgája.

Érdekesek ezek a zarándokok! ...

Sajnos Széplánynak mindkét hátsójáról hiányzik egy-egy sarok ezért imbolyog a lépése a betonon, Mimonak csak a bal eleje billegős. Sokat emlegetjük Pedrót a kovácsot, aki leköszörülte a sarokvasak menetét, hogy könnyebben be tudja csavarni őket a patkókba. Ez okozza a problémát, hogy kilazulnak vagy kifordulnak a vídiás sarkok a patkóból. Talajúton nem érezni, de a kemény felületen az imbolygás nagyon kellemetlen lehet a lovaknak.

A magyar zarándokok száma, akikkel eddig találkoztunk ma elérte a 21-et.
Ez nyerő szám!

 
 

 

3. szakasz - FRANCIAORSZÁG
Az elesett hősök és katonai zarándokok tiszteletére

 

PROGRAM

PAMPLONA - ST. JEAN-PIED-DE-PORT - LOURDES - Zarándoklat az elesett hősök és katonai zarándokok tiszteletére Lourdes-ba a Szent Jakab zarándok útvonalon haladva
LOURDES - Istentiszteleti résztvétel a Lourdes-i kegyhelyen

 

 

A 3. szakasz útvonala Pamplonától Lourdesig

 

ÚTVONALTERV

28. nap (2010. 08. 11.)
Ziordia - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz. megtett: 1100 km
Berrioplano - 53 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz. megtett: 1153 km

29. nap (2010. 08. 12.)
Zubiri - 24 km ~ napi össz.: 24 km ~ össz megtett: 1177 km
Roncesvalles/Orreaga(ESP) - 26 km ~ napi össz.: 50 km ~ össz. megtett: 1203 km

30. nap (2010. 08. 13.)
St. Jean-Pied-de-Port (FRA) 28 km ~ napi össz.: 28 km ~ össz. megtett: 1231 km

31. nap (2010. 08. 14.)
Montory - 45 km ~ napi össz.: 45 km ~ össz. megtett: 1276 km

32. nap (2010. 08. 15.)
Castet - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~ össz. megtett: 1322 km

33. nap (2010. 08. 16.)
Arthez-d'Asson 23 km ~ napi össz.: 23 km ~ össz megtett: 1345 km
Lourdes - 25 km ~ napi össz.: 48 km ~ össz. megtett: 1370 km

3. szakasz összesen: 270 km

 

 

Napló részletek

 

 2010. 08. 11.

A legnehezebb terepet kaptuk mára. Hihetetlen változások találhatók a Caminon, néhol aszfalt, ami kocsival is kényelmesen járható, máshol pedig szikla és egy gyalogos is kapaszkodik rajta. Igaza volt a Csepin Péternek, néha úgy összeszűkül, hogy egy ember alig tud elmenni rajta. Mára hegymenetet kaptunk és a lovaink küzdöttek az emelkedőkkel és a lejtőkkel. Az utolsó hegy a tábor előtt megkínzott minket. Lóról szállva, a lovak sörényébe kapaszkodva tudtunk csak feljutni a sziklás-köves úton.

Mivel már késő volt nem találkoztunk szembe jövő zarándokokkal és ez volt a szerencsénk, mert különben kapjuk a követ a nyakunkba. Nagyon nyugodt helyen van a táborunk, egy tóhoz közel, de szúnyogokat még nem láttunk. Reméljük a legjobbakat… Ma találkoztunk egy felvidéki magyar orvostanhallgatóval és már 22-nél járunk a magyar zarándokok számát illetően

 

 2010. 08. 14.  Saint-Michele

Nagy búcsúzkodást rendeztek nekünk a baszk tűzoltók indulás előtt. Meg kellett néznünk a laktanyájukat, technikai eszközeiket és elláttak időjárás előrejelzéssel is. Ennek örültünk a legjobban meg a forró kávénak. Bár ezt utóbbit egy kicsit túlzásba vitték, mert két deci koffeinkoncentrátumnak is beillő fekete levest kaptunk. Kicsit dobogott a szívünk a búcsúzás után, de ez nem a meghatottságtól volt, hanem a sok erős kávétól.

Oly sietős volt a búcsúzás, hogy a parancsnoki kard lemaradt a járőrtől, de a logisztikai részleg ünnepélyes keretek között szállította a szökevényt a következő táborhelyre, természetesen sűrű röhögések közepette.
A tűzoltóparancsnoknak igaza volt az időjárást illetően, hogy eső és hideg várható a csúcson, de nem csak ebben lett igaza, hanem a terepet illetően is. Három kilométernyi 10%-os emelkedő várt ránk, ami hol csúszott a sártól, hol a frissen rakott fényes térkő késztetett minket korcsolyázó tudományunk nyári gyakorlására hegynek felfelé. A lovak szenvedtek a patkósarkok hiánya miatt, mi pedig az oxigén hiányától amikor a lovak mellett gyalog küzdöttük fel magunkat a csúcsra, ahol nem láttunk semmit, csak tej fehér ködöt.

Aztán eleredt a hideg eső és hiába vettük fel az esővédőket, nem bírták a víz mennyiséget és bőrig áztunk. A csizmák tocsogtak a beléjük folyt víztől és a zsebek belseje sem maradt száraz. A lovak lehajtott fejjel mentek és állukon folyt le a víz, de mentek rendületlenül, mert ők is ki akartak kerülni ebből a novemberi esőből. Mivel az orrunkig is alig láttunk,néha majd lesodortunk egy két meglepett zarándokot az ösvényről, de számuk lényegesen kevesebb volt mint a már megszokott.

Nem tudjuk mikor értünk át a határon, mert nem láttunk határkövet, csak az tűnt fel, hogy franciául köszönnek vissza a zarándokok a spanyol helyett. Ahogy ereszkedtünk lefelé a keskeny beton úton lovak körvonalai bontakoztak ki és egy húsló-ménes közepén találtuk magunkat. Kicsit melegünk lett, mivel rohantak felénk, de a két kancánk figyelemre sem méltatta őket. Jöttek egy darabig, majd lemaradtak. Később megint egy ménes és ennek sem volt csikósa, viszont csődöre igen, aki döngő léptekkel közeledett, hogy elűzzön bennünket. A vér meghűlt az ereinkben, amikor az a kb. 800 kg húsos tömeg támadott és egy ilyen testes férfiú a tapasztalataink szerint nem tréfadolog. A karikás ostor jó szolgálatot tett volna, de tegnap reggel feleslegesnek ítéltük, kardunk is csak egy volt, de a virtus nem hagyott el minket. Ordítani kezdtünk és a francia szóhoz szokott hústömeg megtorpant és félreállt, valószínűleg megdöbbentette a magyar nyelv obszcén szókincse.

A hegyről leérve csak szabadon legelésző birkákkal találkoztunk, akik között felfedeztünk öt racka-juhot is. Hiába, közeledünk a magyar határhoz…

Később egy póni ménes csatlakozott hozzánk és az apró lovak lelkesen követtek minket tisztes távolságot tartva. A hegy lábánál lévő menedékhelyen megálltunk és megfigyeltük az ott elhaladó illetve várakozó zarándokokat. Nagyon feltűnő volt, hogy mennyire kipihentek, fittek voltak és a hátukon cipelt hatalmas hátizsákok mutatták, hogy még az út elején vannak.

Láttunk olyat is, aki tangóharmonikával indult neki. Andrzej Wózniak úrról van szó, aki nyugdíjas főiskolai tanár és zarándok. Azt nem tudjuk mikor őrült meg, hogy harmonikával akar 800 km-t gyalogolni, de az biztos, hogy szépen játszik, ami nagy előny lehet egy zarándokszálláson. Örültünk, amikor letértünk a Caminóról, de Saint-Michele előtt a logisztikai részleg jelentette, hogy még nincs táborunk, mert a tervezett helyet bekerítették és egyszerűen nincs hely a kerítések miatt, ahol tábort üthetnénk. Bezzeg a Caminon ezzel nem volt gondunk. Végül a járőr talált egy kis szabad területet, ahol letáborozhattunk a domboldalban. A pataszemlén egyértelművé vált, hogy ezekkel a patkókkal nem jutunk el Tarbesig, ahol tudunk patkoltatni és ezért a lószállítót kell igénybe vennünk, hogy eljussunk legalább Lourdesba.

Természetesen az eső megint rákezdett és sírós éjszakának nézünk elébe. Ma három magyarral találkoztunk és ha a rackajuhokat nem számoljuk, akkor összesen 28 magyarral találkoztunk a Caminon Burgostól visszafelé.

 

 2010. 08. 16.  Loubajac

A karbantartás nagyon jól sikerült, megolajoztuk a lószerszámokat, megvarrtuk az elszakadt ruhákat, nyerget javítottunk,csizmát sarkaltunk és az aggregátor is új olajat kapott. A lovak egésznap legelésztek a jó magas fűből és élvezték a pihenőnapot. Főleg Mimo örült, hogy csak a tízméteres kötelet kellett húznia, egyébként teljesen szabadon járt kelt a mezőn. Széplány futót kapott két fa között, mert a virgonc hölgyben nem bíztunk, hogy nem kell majd rohanni utána. Az elázott felszerelés is megszáradt és felkészültünk, hogy holnap "lábújjhegyen" átlovagolunk Tarbesba. A patkóknak legjobb lenne, ha nem mennénk, hanem repülnénk.

Telefonon bejelentkeztünk Szedlacsek Róbert ezredes úrnál, párizsi attasénál, aki nagyon örült, hogy elértük Franciaországot.

 

 

4. szakasz - FRANCIAORSZÁG
A Napoleon-korabeli huszárok tiszteletére

 

PROGRAM

TARBES - Látogatás és koszorúzás a gr. Bercsényi Miklós által alapított 1. ejtőernyős huszár ezrednél, Huszár-múzeum megtekintése
CARCASSONE - ARLES - SALON DE PROVENCE - MANOSQUE - BARCELONNETTE - CUNEO- MARENGO - Napoleon- korabeli hadjáratok felvonulási útvonalának követése Marengo-ig

 

 

A 4. szakasz útvonala Lourdestől Larcheig

 

ÚTVONALTERV

34-35. nap (2010. 08. 18.)
Lourdes - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 1370 km
Tarbes - 23 km ~ napi 23 km ~ össz megtett: 1393 km

36. nap (2010. 08. 19.)
Miélan - 36 km ~ napi össz.: 36 km ~ össz megtett: 1429 km

37. nap (2010. 08. 20.)
Riolas - 54 km ~ napi össz.: 54 km ~ össz megtett: 1483 km

38. nap (2010. 08. 21.)
Carbonne - 31 km ~ napi össz.: 31 km ~ össz megtett: 1514 km 39. nap (2010.08.22.)
Molandier - 52 km ~ napi össz.: 52 km ~ össz megtett: 1566 km

40. nap (2010. 08. 23-25.)
Bram (CdM=Canal du Midi) - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz megtett: 1609 km
Carcassonne-Montredon(CdM) - 26 km ~ napi össz.: 69 km ~ össz megtett: 1635 km

41-42. nap (2010. 08. 25-27.)
Homps(CdM) - 33 km ~ napi össz.: 33 km ~ össz megtett: 1668 km
Béziers(CdM) - 45 km ~ napi össz.: 78 km ~ össz megtett: 1713 km

43. nap (2010. 08. 28.)
Méze - 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz megtett: 1753 km

44. nap (2010. 08. 29.)
Saint-Nazaire-de-Pézan - 55 km ~ napi össz.: 55 km ~ össz megtett: 1808 km

45. nap (2010. 08. 30.)
Garons - 35 km ~ napi össz.: 35 km ~ össz megtett: 1843 km
Tarascon(híd) - 24 km ~ napi össz.: 59 km ~ össz megtett: 1867 km

46. nap (2010. 08. 31.)
Cavaillon(híd) - 34 km ~ napi össz.: 34 km ~ össz megtett: 1901 km
Gargas - 33 km ~ napi össz.: 67 km ~ össz megtett: 1934 km

47. nap (2010. 09. 01.)
Séderon - 54 km ~ napi össz.: 54 km ~ össz megtett: 1988 km

48. nap (2010. 09. 02.)
Sisteron- 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz megtett: 2028 km

49. nap (2010. 09. 03.)
Tallard- 39 km ~ napi össz.: 39 km ~ össz megtett: 2067 km
La Bréole- 23 km ~ napi össz.: 23 km ~ össz megtett: 2090 km

50. nap (2010. 09. 04.)
Barcelonnette- 35 km ~ napi össz.: 35 km ~ össz megtett: 2125 km
Larche (FRA)- 30 km ~ napi össz.: 65 km ~ össz megtett: 2155 km

4. szakasz összesen: 785 km

 

 

Napló részletek

 

2010. 08. 19. - Tarbe

Korán indult a nap és rövid volt az éjszaka a mosás miatt. Hajnali fél kettőre végeztek a masinák és mi addig kitartottunk régi kabarékat nézve. Most volt először időnk, hogy filmezzünk egy kicsit. Jó volt megint ágyban aludni, de az ablakok tárva-nyitva voltak, mert megszoktuk az állandó friss levegőt.

A program laktanya bemutatóval indult, amelyen CPT de Coincy vezetett minket végig, majd B. de La Rocque alezredes ezredpk.h fogadott minket és rögtön átadta a szabadságon lévő ezredparancsnok szívből jövő üdvözletét.

Majd sor került a koszorúzásra és megtekintettük az ezred csapatmúzeumát. Ledöbbenve álltunk a rengeteg magyar vonatkozású tárgy előtt, amelyek szinte betöltötték a teljes múzeumot. Jó sok időt töltöttünk a múzeumban és az idő oly gyorsan repült, hogy már ebédelni kellett menni az ezred tisztikarával.
 


 

A díszteremben szolgálták fel a sok fogást és mi órákig ettük az ételeket, melyek a francia konyha ínyenceinek is kivívták volna a megelégedését.

Az ebéd után került sor a patkolásra, melyre már igen nagy szükség volt.
A kovács profi munkát végzett és a log. rlg. állománya is jelesre vizsgázott ugyanis ők voltak jelen a műveletnél és kezelték a lovakat a kovács utasításait követve. Még a vasalás befejezte előtt, kettéoszlott a járőr, mivel a lovagló állomány hivatalos programon vett részt a városházán, ahol teljes díszben jelentünk meg és rövid várakozásunkkal nem kis felfordulást okoztunk a főtéren felállított sátorban folyó tangó-fesztivál táncosai között. Fogadott minket a város vezetésének teljes kara, sőt majdnem a teljes hivatalnoki kar ott tolongott, hogy lásson minket.


Majd a rendezvény sajtótájékoztatóval folytatódott és érdekes kérdéseket kaptunk az utunkkal kapcsolatban. Még a lovainkról is kikérdeztek, de álltuk a rohamot.

Bejelentették, hogy holnap a helyi rendőrség és a Bercsényi huszárezred képviselőivel közösen fogunk kilovagolni a városból és ennek nagyon megörült mindenki. Ez után a sajtót csak a felszolgált itallal és süteményekkel lehetett megfékezni, persze mi is fellélegezhettünk és örömmel fogyasztottuk a finomságokat. Ezt követően vacsora, majd a vendéglátók éjszakai városnézésre vittek minket.

 

Molandier, 2010. 08. 23.

Tegnap este takarodó előtt a két ló összeveszett. Mindketten futóra voltak kötve, ami azt jelenti, hogy két fa közé kifeszítünk egy kötelet és egy nagy karabinerrel arra rögzítjük a lovak köteleit. Tehát két fa között tudnak kedvenc foglalatosságuknak hódolni, legelészni és sétálni. Azonban a tegnap esti hatókörben a hátsójukkal elérték egymást és az eddig békésen meglévő lovaink összevesztek és közelharc bontakozott ki, melyben Mimo kapott egyet a bal hátsó combjára az élesre vasalt patkókkal. Azonnal szétválasztottuk őket és távolabb kötöttük őket egymástól. Egy kicsit sántikált majd mintha semmi sem történt volna tovább legelészett. Még egyszer nem bízunk meg bennünk, hiába álltak egymás mellett, hiába nem tudnak meglenni egymás nélkül hamar összekapnak.

Hiába volt a korai ébresztő és indulás nem tudtunk tovább menni a jelenlegi helyünknél. Hozzá kell tenni, hogy Mimo lépésben nem, de ügetésben sántikált és nem tudtunk haladni. A terep megint nagyon nehéz volt és az emelkedők és lejtők okozta hullámvasutazásból nagyon elegünk van. Egyszerűen hihetetlen, hogy nem volt egy kilométernyi egyenes útszakasz az elmúlt napokban. Csak délután kezdett egyenesedni a terep, de akkor meg nagyon forgalmas úton haladtunk. Kőszállító kamionok száguldoztak mellettünk figyelmen kívül hagyva a lovakat. Széplány azóta nem igazán szereti őket mióta Spanyolországban a feje mellett dudált egy kamionos. Mindig nagyon figyel, de a nyugtató beszéd általában hat rá. Mimot nem a kamionok zavarják csak mindig másolja Széplány viselkedését. Így el vagyunk foglalva a csitítgatásukkal.

Miután átértünk egy másik megyébe szemmel láthatóan szegényebb vidékre érkeztünk és az emberek már nem integetnek nekünk csak csodálkozva elhaladnak mellettünk. Eddig ha megláttak minket lehúzódtak az autóval, sőt néha meg is álltak megvárva míg elhaladunk mellettük. Most nincs lehúzódás csak száguldás. Reméljük dudálni nem fognak, mint a spanyolok.

A táborhelyünk egy kastély mellett van egy ligetben, ahová a kastély tulajdonosa invitált minket és biztosított zuhanyozási lehetőséget is. Elmondta, hogy ők párizsiak és az itteni népek nagyon zárkózottak és ne számítsunk hasonló fogadtatásra. Majd meglátjuk…

 

2010. 08. 25. - Marseillette

Egyszerűen kifejezve, nagyon élvezetes a Canal du Midi partján lovagolni. Bramot elhagyva a csatorna elénk tárta minden szépségét és csúnyaságát.


A szépsége abban nyilvánul meg, hogy árnyas platánfák alatt lovagolunk, kedvünk szerint váltogatva jár módokat. Nincs aszfalt,csak sima ösvény és mosolygós emberek sétálnak vagy kerékpároznak óvatosan és rendkívül udvariasan bánva a másikkal. Hatalmas hajók úsznak a csatornán rajtuk napozó vagy csak pihenő emberekkel, akik kedvesen integetnek nekünk. A hajók bárhol kiköthetnek, de legtöbbjük csak dokkolásokkor áll meg, akkor viszont elég rémisztő látni a kis helyre bemerészkedő hajókat. Mint ahogy megtudtuk a hajók 90%-a bérelt, a fennmaradók pedig saját tulajdonban vannak.


A csatorna csúnya oldala ott van, hogy nem tudtuk melyik oldalt fut a nyerő ösvény. Reggel az északi oldalon kezdtünk és balgán azt hittük, hogy csak ott fut a csodaösvény. Annyira elégedettek voltunk a megtett kilométerekkel, hogy egy dokkolónál lévő étteremben meghívtuk magunkat egy francia palacsintára. Aztán Carcasson-nál beszaladtunk a csőbe. A dokkoló után mindkét oldalon futott az ösvény és mi az északin mentünk tovább, de csak 2 km-ig volt jól járható, aztán az ösvényen egy táblát találtunk. Mivel a franciánk nem a legjobb folytattuk az utunkat és így kitettük magunkat annak a szégyenletes dolognak, hogy az alacsony és sűrű szederfák miatt, melyek tele voltak túlérett gyümölccsel úgy összekentük a szpenszerünket, hogy az hittük soha sem tudjuk kimosni. Az ürömben annyi öröm volt, hogy az említett növény vörös nyomot hagyott és úgy néztünk ki, mintha egy csatából érkeztünk volna és a levágott ellen vére lenne látható a ruháinkon. Végül le kellett szállnunk a lovakról és gyalog vezetni át őket a véres szakaszon. A legborzasztóbb volt számunkra azt látni, hogy a déli oldalon az ösvény tiszta és száguldoznak rajta a kerékpárosok, míg mi gyalogolva verekedtük át magunkat a bodzás-szedres poklon.

Aztán elértük a következő hidat és felszabadulva lovagoltunk át a jó oldalra.
A nap végén egy tökéletes tábort találtunk egy borászati szövetkezet mellett, ahol a csapot is használhattuk zuhanyozásra, sőt sima vízzel sikerült lemosnunk a "bodzavért" és nagyon meg voltunk elégedve. Még lucernát is találtunk, ami Mimo kedvence és így alapvetően pozitívan zártuk volna a napot, ha a szúnyogok meg nem támadtak volna minket. Hirtelen leptek meg és összecsipkedték a csapatot, de a fő csapást a lovainkra mérték. Aránylag hamar el is tűntek, biztos újabb áldozatokat találtak valahol a környéken. Tanultunk megint valamit, a legjobb tábor is tartogathat meglepetéseket. Mi most meg lettünk lepve.

 

2010. 08. 26. - Truillas

Reggel épp végeztünk a szokásos eligazítással, amikor megérkezett a borászati szövetkezet elnöke a 11 éves fiával és a legényke teljesen elvarázsolódott a ruháinktól és a felszereléseinktől. Beöltöztettük az egyenruhánkba és még a Bugnics hadnagy úr kardja is kézébe került. Kijelentette, hogy ő is katona akar lenni, olyanok mint mi és ha így lesz, akkor ma toboroztunk egy katonát a francia hadseregnek. Bárcsak otthon magunknak, magyar katonának tudnánk ilyen stram kis legényeket így elvarázsolni, nem lennének létszám gondjai a Honvédségünknek.
 


Elköszöntünk, hogy indulnunk kell, de az első dokknál ott vártak minket és a legényke sokáig integetett még nekünk. Jó tempóban haladtunk, de a hajósok meg-meg állítgattak minket, hogy fényképet csináljanak rólunk. Egy néhányszor elhangzott a "Vive la Guarda" Napóleon korabeli köszöntés is, de amikor elmondtuk, hogy mi magyar huszárok vagyunk és honnan tartunk hová, akkor a csalódással teli döbbenetet láttuk az arcokon. Csak négy embert tettünk ma büszkévé, ugyanis egy hajóról hallottuk, hogy mondják, "Itt vannak a magyar huszárok". Egy székesfehérvári család hajózott éppen és beszédbe is elegyedtünk pár percre. Nagyon jól esett, hogy büszkék ránk, de jobban esett volna, ha azt mondják "Itt vannak a mi huszárjaink". Talán meg ezt is megérjük majd valamikor.

Sajnos történt velünk kellemetlen dolog is. Mimo bal első lába egy ösvényre való kanyarodáskor megcsúszott a sima betonon és az éles járdaszegély megvágta a lábát. Elláttuk és bekötöttük a hevesen vérző sebet, de erőt vett rajtunk az aggodalom, hogy komolyabb a baj. Örömmel konstatáltuk, hogy nem sántít és még a kötés is jól áll neki, de a tempót vissza kellett vennünk, biztos ami biztos.
 

Időközben a log. rlg is harcolt egy problémával, a lószállító bal első kereke durrdefektet kapott és kereket kellett cserélniük. Végül kárpótlást kaptunk a gondviseléstől. Egy hatalmas kastély hátsó udvarán kaptunk helyet a táborunknak egy 150 hektáron gazdálkodó földbirtokostól, aki még zuhanyozót és wc-t is bocsátott a rendelkezésünkre. Tiszta idill, a lovak előtt friss széna, mi jóllakva és megtisztálkodva, körülöttünk pedig nincsenek szúnyogok.

 

 

5. szakasz - OLASZORSZÁG
A XVIII. és XIX. században az itáliai hadszíntéren harcolt huszárok tiszteletére

 

PROGRAM

MARENGO - Tisztelgés és koszorúzás az 1800. június 14-i Marengo-i csata emlékhelyén
LODI - Tisztelgés és koszorúzás az 1796 május 10-i Lodi-i csata emlékhelyén
CASTIGLIONE - Tisztelgés és koszorúzás az 1796 augusztus 5-i Castiglione-i csata emlékhelyén
SOLFERINO - Tisztelgés és koszorúzás az 1859. június 24-i Solferino-i csata emlékhelyén, koszorúzás az emlékműnél

 

 

Az 5. szakasz útvonala Larchetól Doberdóig

 

ÚTVONALTERV

51-52. nap (2010. 09. 05.)
Larche (FRA) - 42 km ~ napi össz.: 42 km ~ össz megtett: 2197 km

53. nap (2010. 09. 06.)
Aisone (ITA) - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 2155 km

54. nap (2010. 09. 07.)
Montanera - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~ össz megtett: 2243 km

55. nap (2010. 09. 08.)
Roddi - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz megtett: 2286 km

56. nap (2010. 09. 09.)
Calamandrana - 42 km ~ napi össz.: 42 km ~ össz megtett: 2328 km

57. nap (2010. 09. 10.)
Marengo - 37 km ~ napi össz.: 37 km ~ össz megtett: 2365 km

58. nap (2010. 09. 11.)
Casteggio - 43 km ~ napi össz.: 43 km ~ össz megtett: 2408 km

59-60. nap (2010. 09. 12-13.)
Copiano - 34 km ~ napi össz.: 34 km ~ össz megtett: 2442 km
Lodi - 22 km ~ napi össz.: 56 km ~ össz megtett: 2464 km

61. nap (2010. 09. 14.)
Bordolano/híd - 47 km ~ napi össz.: 47 km ~ össz megtett: 2511 km

62. nap (2010. 09. 15.)
Castiglione - 49 km ~ napi össz.: 49 km ~ össz megtett: 2560 km

63. nap (2010. 09. 16.)
Solferino - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~ össz megtett: 2568 km
Valeggio sul Mincio(híd) - 13 km ~ napi össz.: 21 km ~ össz megtett: 2581 km
Zevio(híd) - 36 km ~ napi össz.: 57 km ~ össz megtett: 2617 km

64. nap (2010. 09. 17.)
Montebello Vicentino - 26 km ~ napi össz.: 26 km ~ össz megtett: 2643 km
Fontaniva(híd) - 38 km ~ napi össz.: 64 km ~ össz megtett: 2681 km

65. nap (2010. 09. 18.)
Istrana Trevise - 30 km ~ napi össz.: 30 km ~ össz megtett: 2711 km
Cimadolmo(híd) - 27 km ~ napi össz.: 57 km ~ össz megtett: 2738 km

66. nap (2010. 09. 19.)
Sesto al Reghena - 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz megtett: 2778 km
Rivignano - 21 km ~ napi össz.: 61 km ~ össz megtett: 2799 km

67. nap (2010. 09. 20.)
Vilesse(híd) - 39 km ~ napi össz.: 39 km ~ össz megtett: 2838 km
Doberdo del Lago/Visintini (ITA) - 11 km ~ napi össz.: 50 km ~ össz megtett: 2849 km

5. szakasz összesen: 694 km

 

Napló részletek

 

2010. 08. 31. - Générac

Döbbenetes, hogy e hó 17.-én patkoltattuk át a lovakat Tarbesben és már elkopott öt patkónk a nyolcból. E mellett mind a két ló bicegett egy-egy lábra az elkopott sarokvas miatt. Gyakorlatilag olyan volt, mintha megint kiesett volna, mint amivel már volt gondunk. A kovács véleménye szerint a sűrű patkolás miatt olyan a lovaink patája mint egy tésztaszűrő és azt a tanácsot adta, hogy egy hónapig semmi esetre se vasaltassunk újra. Miközben a tábori kovácsműhely dolgozott kamionok száguldoztak a lovak mögött fokozva a porvihart és a lovak feszültségét.

Míg a kovács dolgozott a log. rlg. próbálta megjavítani a lószállítón a defektes gumikat, de sikertelenül jártak, így csak felfújatni tudtuk a gumikat és a vasalás végeztével azonnal indultak a Francois által leszervezett gumishoz, hogy ott megjavíttassák a defekteket. Francoisról kiderült, hogy újságíró is a helyi lapnál, rengeteg fényképet készített és interjút is kért a helyi rádiónak, ami rengeteg időbe telt. Mivel nagyon segítőkész volt, hálából viselhette a parancsnoki szpenszert, majd a nyergelés után fel is ülhetett Mimora. Nagyon élvezte a dolgot és alig bírtuk lepiszkálni a nyeregből, hogy már késésben vagyunk...

...Vacsora után befutott a csendőrjárőr is, akik a megyei csendőrfőnök meghívását hozták, hogy holnap reggel lovagoljunk át hozzá és reggelizzünk nála a hivatalában, ami csak 15 perces autóútra van. Gyors számvetés következett, hogy lóháton mennyi idő az a 15 perc és a kalkuláció eredménye az lett, hogy mi hívtuk meg a csendőrparancsnokot egy reggelire és kávéra.

A járőrnek megmutattuk a tervezett útvonalunkat a francia-olasz határig és kértük, hogy nézzenek utána van e valami befolyásoló tényező a haladásunkat illetően. Ekkor kb. félórás telefonálás után azt a rossz hírt kaptuk, hogy Cavaillon-nál nagyon nagy a forgalom, mivel az autópálya felüljáróját átépítik, a folyó feletti híd pedig felújítás alatt van és óriási a kamionforgalom. Azt tanácsolták, hogy ha lehet inkább szállítsuk át lovakat a kritikus szakaszon, illetve csak hétvégén menjünk a D900 úton az Alpokban, mert hét közben nagyon nagy a kamion forgalom a keskeny úton. Ráadásul a jövő héten már kezdik a felkészülést a télre az Alpokban és útlezárások lesznek Tallard és La Larche között. Megköszöntük a jó tanácsokat és úgy döntöttünk, hogy a holnaputáni menet után áttekintjük a lehetőségeinket.


 

2010. 09. 03. -  Saint-Vincent-les-Forts

Világosodás után azonnal indult a log. rlg a meghatározott helyre, míg Bugnics hdgy. a lovakkal maradt a tegnapi táborban. A cavailloni hídon araszolva jutottunk át a korai idő ellenére is. Majd az A 51-es autópályára tértünk rá és jutottunk el az Alpokba. Út közben telefonált Szedlacsek ezredes úr a táborhelyeket illetően és segítségével sikerült jó táborhelyet találnunk a hegyek között. A lovakat szállító második lépcső egy órát állt a dugóban, de 21 órára beérkeztek a táborba és holnap innen folytatjuk a menetet a határ felé.

 

2010. 09. 04. -  La Larche

A reggel rövid tervezéssel indult. Részleteiben át kellett terveznünk az olaszországi utunkat, hogy időben, vagyis néhány nappal korábban a magyar határon legyünk.

A nap óriási forgalmat hozott a D 900-on, motorosok és lakókocsi karavánok rótták az utat, a kamionok csak színesítették a palettát. A tervezett táborhelyünkön, a barcelonnettei használaton kívüli katonai objektumba nem tudtunk bejutni, ezért tovább kellett jönnünk a határ felé a következő táborhelyre, melyet épp sötétedés előtt értünk el.

Nagyon hideg van, de melegít a tudat, hogy holnap átléphetjük az olasz határt és egy országot magunk mögöttünk tudhatunk. A lovakat letakartuk, elosztottuk az összes nyereg pokrócot, hogy azok is melegítsenek és várjuk a reggelt

 

2010. 09. 04. -  Marengo

Hiába tettük fel a lovakra az esővédőt, reggelre teljesen átáztak és a sebeknek ez nem tett jót. Bugnics hdgy. úr, önkéntes lódoktor rendelni kezdett és újra lekezeltük a sebeket. A felszerelésünk nem ázott át, a sátrak is bírták az özönvizet, csak mi nézünk ki úgy mint egy ázott veréb.

Körös körül nehéz esőfelhők miatt remény sem volt arra, hogy kisüssön a Nap, amikor elkezdtünk készülődni a múzeumlátogatáshoz. Megdöntöttük a csizmapucolás és az átöltözés rekordját a lószállítóban, majd elindultunk tiszteletünket tenni a múzeumba. A tegnapi személyzet nem változott, csak a hozzáállásuk, az is csak akkor, amikor leszurkoltuk a belépők árát.

Érdekességeket találtunk a múzeumban, ami a modern kor világát idézték meg. Hatalmas plazmatévéken nézhettünk filmjeleneteket a marengo-i csatáról és csak két dolog szúrt szemet, a filmrészletek valószínűleg a Háború és Béke c. filmből valók voltak, de az biztos, hogy nem erről a csatáról forgatták őket, a másik dolog, hogy az akkori Európai államokat megjelenítő modern képeken "Germániát" is megtaláltuk és az Osztrák Birodalom helyett a "Holy Roman Empire" felirat szerepelt, amit mi nem tudtunk mire vélni. Természetesen, minden teremben találtunk 1 (azaz egy) angol nyelvű lapot, ami egy általános szöveg volt és nem a tablók fordítása. Elhatároztuk, hogy ideje olaszt is tanulni és újra visszajönni, hogy értsünk is valamit a pénzünkért a szövegekből.

Számunkra a leghasznosabb egy terepasztal volt a csata helyszínéről és örömmel állapítottuk meg, hogy a táborunk pont jó helyen van, a lovasság helyén. Mindig érik örömök az embert. Egyébként ez a csata tipikus példája, hogyan lehet elveszteni egy megnyert csatát a fegyelmezetlenség miatt.
 

A múzeumból kilépve egy öt fős családdal találkoztunk, akik nagyon örültek, hogy ingyen láthattak magyar huszárokat eredeti másolatú egyenruhákat viselve. Az eső esett és mi mentettük a ruháinkat, így hosszasabb beszélgetésre nem került sor.

Az eső most is esik és ázunk.

 

2010. 09. 04. -  Solferino

Az éjjel megint esett, de most ütemezve. Egyszer szakadt, aztán hirtelen elállt és a bogarak megint előjöttek, majd kezdődött elölről a művelet. Reggel lekezeltük a lovak sebeit és a táborbontás után megkezdtük a menetet Castiglioneba. A tervezett táborhelyen, egy tó mellett éppen előkészültek a hétvégi horgászversenyhez és mi nem kívántunk részt venni a rendezvényen.

Tovább kellett mennünk Solferinoba, ahol sikerült jó táborhelyet találnunk egy lovardában. A lovak fedett helyre kerültek és nem volt légy sem, így biztosítottnak látszik, hogy gyorsul a gyógyulásuk. Bementünk felderítésre Solferínóba, ahol legnagyobb megdöbbenésünkre a "Lovasoknak behajtani tilos!" táblát találtuk. Nem értettük, hogy miért, de talán azért mert az illetékes a polgármesteri hivatalban nem szeretik a lócitromokat. Nagyon sok kutyagumit láttunk és minden bizonnyal az nem zavarta a helyi hatóságot, talán a méretkülönbségek miatt. Illatra a kutya nyer, az biztos. Holnap tehát ló nélkül tesszük tiszteletünket Solferinóba.

 

2010. 09. 05. -  Solferino

Egyik legkellemesebb napunk volt ma. Bementünk Solferinoba szépen kikenve-kifenve, bajusz kipederve és meglátogattuk a csata múzeumát. Már a bejáratnál a nyakunkba ugrott a tárlatvezető hölgy, aki olasz dámához méltóan heves érzelemkitöréssel adta tudtunkra, hogy mennyire örül nekünk. Éltes kora és termetes megjelenése lévén csontjaink is veszélybe kerültek ezért igyekeztünk tőle elszakadni és bemenni a múzeumba ahol újabb veszély leselkedett ránk.

Az történt, hogy a múzeumban éppen adatgyűjtést végzett egy nyugállományú haditengerész kapitány, aki könyvet ír a 19. szd-i egyenruhákról és meglátva minket mindent elhajítva rohant hozzánk, hogy mi magyarok vagyunk és micsoda öröm számára, hogy igazi magyar huszáron láthat huszáregyenruhát. Elmondta, hogy nagy tisztelője Magyarországnak és nagyon szereti a magyar embereket, az egyenruhák közül pedig a magyar huszárruha a kedvence. Meglepetésünkre nagyon jól beszélt angolul, ilyennel még Olaszországban nem találkoztunk és pillanatok alatt ezernyi kérdés zúdult ránk az egyenruháinkról. Álltuk a rohamot, de a kérdések száma hirtelen megnőtt, amikor megtudta, hogy honnan jövünk. Előkerült a felesége is és már ketten támadtak, mi pedig menekülőre fogtuk a dolgot élénk érdeklődést színlelve a kiállított tárgyak iránt.

Az elszakadó hadműveletekre jellemző hosszú utóvédharcok után sikerült megtekintenünk a kiállítást, majd igyekeztünk a kijárathoz, ahol az érkezésünkkor oly lelkes hölgy lesből támadva elkapta a csapatunkat és nyakbaugrós puszit adott mindenkinek búcsúzóul. Súlyával és parfümjének illatával a padlóra küldött minket és alig bírtunk egyszerre kiszaladni a keskeny ajtón. Az utcán sikerült letörölni a rúzst a képünkről és rendeznünk öltözetünket, majd elindultunk a Vörös Kereszt emlékhelyéhez. A hegy tetején lévő emlékhelynél leróttuk tiszteletünket, de nagyon hivatalosnak tűnhetett a jelenlétünk, mert az ott lévő turisták csak fényképeztek minket.

 

 

6. szakasz - OLASZORSZÁG - SZLOVÉNIA
A XX. század huszárjai tiszteletére

 

PROGRAM

DOBERDO DEL LAGO - Koszorúzás Visintiniben az isonzói csatákban elhunyt hősök emlékének szentelt Magyar Kápolnánál
GORJANSKO - Az Ismeretlen katona sírjának megkoszorúzása Gorjanskoban az olasz fronton elesett hősök temetőjében
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS FELVONULÁSI ÚTVONAL követése Lendváig - kombinált menet lovon és szállitással

 

 

A 6. szakasz útvonala Doberdotól Lendváig

 

ÚTVONALTERV

68. nap (2010. 09. 21.)
Doberdo del Lago/Visintini (ITA) - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 2849 km
Gorjansko(SLO) - 16 km ~ napi össz.: 16 km ~ össz megtett: 2865 km

69-70. nap (2010. 09. 22-23.)
Ledva(Lendava SLO) - 307 km ~ napi össz.: 307 km ~ össz megtett: 3172 km

6. szakasz összesen: 323 km

 

 

Napló részletek

 

2010. 09. 12. -  Visintini

Sikeresen végrehajtottuk a menetet és sikerült tábort találnunk néhány méterre a Magyar Kápolnától. A faluba érkezésünk kisebb felfordulást okozott, mert mindenki, aki otthon volt kijött és nagyon lelkesen magyarázott olaszul. Mivel e nyelven éppen nem beszélünk, ők pedig nem törték még az angolt sem, így közös nyelvet találtunk, ami a lengyel lett. Az egész falu lakossága szlovén, kivéve egy olasz családot, így a szláv nyelvcsaládba tartozó lengyellel egész jól el boldogultunk.

Egy fiatal ember engedte meg, hogy a kaszálóján táborozzunk és szénát is biztosított számunkra, ami igen értékes ajándéknak minősül. A lovak sebei lassan gyógyulnak, de a friss réti széna biztos elősegíti a gyógyulásukat. Egyre nőtt a tömeg és előkerült egy helybéli is kezében egy karikás ostorral és bemutatót kívánt nekünk tartani a tudományából. A Balatonnál vette valamikor a kirakatban szépen mutató darabot, de pattintani vele sajnos nem tudott. Miután mi is elővettük a saját "csődörriogató" karikásunkat és megmutattuk annak igazi hatását azonnal beloptuk magunkat a szívükbe.

Azonnali idegenvezetést tartottak a magyar vonatkozású kaszálóról, ahol valamikor katonatemető volt és 1450 magyar katona volt ott eltemetve. Előkerültek első világháborús ereklyék is és mi meghatódva nézegettük az átlőtt kulacsokat, és gránátrepeszeket. Nagyon nagy szeretet kaptunk és mivel a kis faluban csak 52 lélek lakik és hirtelen örömünkben meghívtuk másnapra az egész falut egy gulyáslevesre.

 

 

 

NEMZETKÖZI HUSZÁR-PORTYA - 2010 - HAZAÉRTÜNK!

 

Napló részletek

 

2010. 09. 18. -  Lendvadedes

Szabadi Tamás polgármester úrral nem messze a 487-es számú határkőtől, már magyar oldalon találkoztunk és nagyon örültünk egymásnak. Dagonyáztunk a sárban, ázott verebek voltunk, de a szívünk öröme feledtetett minden nehézséget. Az egyesült csapatot gyorsan a szállásunkig vezette, a lovak istállóba, mi pedig Szekeres Endréné, Margit néni szárnyai alá kerültünk, aki nagyon örült nekünk. Van ágyunk és zuhanyozni is tudunk, ami nem kis szó a sáros és ázott hadfiaknak. Amikor bemutatkoztunk már tudtuk, hogy Margit néni felejthetetlen élmény lesz, mert ízes zalai tájszólását latba vetve egymaga többet beszél, mint mi eddig összesen a portya alatt. Furcsán hangzott az "illen", "ollan", "millen" és a "hülle" a mi fülünknek, mert ezeket eddig csak "ly"-vel hallottuk.

Az eső szakadatlanul esik, de a lovak is és mi is fedett helyen vagyunk. Nincsenek rovarok és a sebek sem áznak. Nagy dolog ez! A falusiak nagyon kedvesek, kaptunk rengeteg paprikát és paradicsomot, a lovak pedig friss szénát és alomnak szalmát. Furcsán néztek ránk, hogy a szalma alájuk kerül, mert Portugáliában az abrak mellé csak szalmát kaptak és megszokásból azt kezdték enni, de aztán rájöttek, hogy a széna sokkal jobb. De sokszor elmondtuk nekik, hogy itt Magyarországon kövér a fű és jó réti széna van s most ígéretünk valóra vált. Holnap talán eláll az eső és lovagolni is tudunk.

 

 

Hazaérkeztek Magyarországra a Portugáliából indult huszárportya tagjai. A Zala megyei Lendvadedesnél szeptember 20-án, hétfőn léptek Magyarország földjére. 

 

 

68 nap alatt tették meg lóháton a Portugália és Magyarország közti mintegy 3.100 kilométeres távot. Ádám Barnabás alezredes, Bugnics Mike Pál hadnagy és a trén  fáradtan, de élményekkel telve ért Lendvadedesre .

 

 

A két katona ünnepélyes fogadtatásán  részt vett Orosz Zoltán vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese és dr. Holló József altábornagy  a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára.

 

 

A Dedesi-tó partján hagyományőrzők várták őket.

 

 

A fogadó ünnepségen a Himnusz után Fodor Lajos mondott köszöntőt.

 

 

Fodor Lajos közigazgatási államtitkár köszöntőjében arról beszélt, hogy a az alezredes és kísérője nemcsak a huszár virtus szép példájának adták jelét, de bizonyították azt is, hogy a katonai hagyományápolás bár nem olyan mértékben, mint más európai államokban hazánkban is jelen van. 

 

 

A közigazgatási államtitkár kiemelte: dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter nagyra tartja azt a teljesítményt, amit a huszárok a portyán véghezvittek. Hozzátette: Ádám Barnabás alezredes nem a megszokott módját választotta hazajövetelének. Amíg mások a NATO-beosztásból hazaindulva gépkocsival, vagy repülőgéppel teszik meg ezt a távolságot, addig a portya vezetője huszár egyenruhában, lóháton tette meg a Portugáliából Magyarországra vezető utat.

- A haditechnika olyan színvonalat ért el, hogy az ellenség nem is látja egymást, viszont a szellemisége, ez a fontos üzenet a számunkra, hogy a katonáknak ugyanavval a szellemi és fizikai felkészültséggel kell rendelkezni, mint annak idején huszár elődeinknek - értékelte a küldetés sikerét Fodor Lajos közigazgatási államtitkár.

 

 

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az elsőként érintett magyarországi település polgármestere, Szabadi Tamás. Mint elmondta: a "világvége után még két lépésre" található kis községben élők csak tisztelegni tudnak a huszárok teljesítménye előtt. Portugáliától több, igen magas hegységen kellett ahhoz átkelniük, hogy végre megérkezzenek a hazájukba. "Csak azok tudják átélni, hogy milyen érzés újra hazai földre lépni, akik nagyon messziről jönnek! A történelemben voltak katonák, akik messzi csatahelyekről elgyötörve érkeztek haza, ők jól ismerik ezt a felemelő érzést" - fogalmazott a polgármester.

 

 

A köszöntők után Ádám Barnabás alezredes jelentett a portya tapasztalatairól. Elmondta: útjuk során két-három naponta részletes "hadijelentésben" tájékoztatták a hazai katonai vezetést a kis csapat helyzetéről. Tizenhét helyen köszöntötték őket és nagyon jó érzés volt azt megtapasztalni, hogy sok helyen él még a huszárok emléke. A NATO-n belül közel húsz huszárokhoz kötődő alakulat van, de sok esetben nem is tudják, hogy ez a hagyomány magyar eredetű.

Jó volt megérkezni a hazai földre - folytatta az alezredes - Lenkei huszárcsapatában lévők érezhették ezt, amikor hazajöttek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc csatáit megvívni. "Jó napot! A magyar huszárjárőr hazaérkezett!" - fejezte be jelentését Ádám alezredes.

 

 

Bátorság, bajtársiasság, a parancshoz és parancsnokhoz való hűség, leleményesség és kiváló fizikai erőnlét. A huszárságra kiemelten jellemző katonaerkölcsi erények a mai honvédek számára is követendő példát jelentenek. Ló és lovasa megpihent, de csak egy időre. Ismerve egyesületi társunk elkötelezettségét, aktivitását rövidesen új kalandokba vág. Tovább folytatják a történelmi helyek felkeresését, és október hatodikán, Nagycenken tisztelegnek az aradi vértanúk emléke előtt.

 

 

7. szakasz - SZLOVÉNIA - MAGYARORSZÁG
Magyar huszárok hazai földön

 

PROGRAM

LENDVA - A lendvai 1848-49-es emlékmű megkoszorúzása
LENTI - A portya résztvevőinek köszöntése az államhatáron
PÁKOZD - Koszorúzás és tisztelgés a Mészeg hegyi Katonai Emlékhelyen és az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata emlékművénél
NAGYCENK - A huszár-portya zárása az aradi vértanúk napján gróf Széchenyi István, néhai huszárkapitány, a "legnagyobb magyar" nagycenki kastélyánál

BUDAPEST - Jelentéstétel a Vezérkari Főnök Úrnak, a Nemzetközi Huszár-Portya Fővédnökének

 

 

A 7.szakasz útvonala Lendvától Mikófalváig

 

ÚTVONALTERV

71-72. nap (2010. 09. 24.)
Ledva(Lendava SLO) - 0 km ~ napi össz.: 0 km ~ össz megtett: 3172 km
Rédics (HUN) - 4 km ~ napi össz.: 4 km ~ össz megtett: 3176 km
Lenti - 12 km ~ napi össz.: 16 km ~ össz megtett: 3188 km

73. nap (2010. 09. 25.)
Pölöske - 37 km ~ napi össz.: 37 km ~ össz megtett: 3225 km
Rezi - 38 km ~ napi össz.: 75 km ~ össz megtett: 3263 km

74. nap (2010. 09. 26.)
Tapolca - 25 km ~ napi össz.: 25 km ~ össz megtett: 3288 km

75. nap (2010. 09. 27.)
Veszprém - 47 km ~ napi össz.: 47 km ~ össz megtett: 3335 km

76. nap (2010. 09. 28.)
Székesfehérvár - 46 km ~ napi össz.: 46 km ~ össz megtett: 3381 km

77-81. nap (2010. 09. 29-10. 02.)
Pákozd - 8 km ~ napi össz.: 8 km ~ össz megtett: 3389 km

82. nap (2010. 10. 03.)
Kisbér - 57 km ~ napi össz.: 57 km ~ össz megtett: 3446 km

83. nap (2010. 10. 04.)
Pápa- 53 km ~ napi össz.: 53 km ~ össz megtett: 3499 km

84. nap (2010. 10. 05.)
Beled - 40 km ~ napi össz.: 40 km ~ össz megtett: 3539 km

85. nap (2010. 10. 06.)
Nagycenk- 36 km ~ napi össz.: 36 km ~ össz megtett: 3575 km

7. szakasz összesen: 403 km

A teljes út hossza 3575  km, mely a helyiekkel egyeztetve, az útvonal-tervet követte.

Az érintettek egyetértésével az egyes útszakaszok megtételére fordított idő és a tervezett útvonalat rugalmasan kezelhetük, figyelembe véve az időjárás, a terepviszonyok, rendezvények, esetleges rendkívüli események miatti módosítások szükségességét.

 

 

Napló részletek

 

2010. 09. 20. -  Lendvadedes

Nagy napra virradtunk, hisz ma köszöntöttek minket hivatalosan a határon egy kisebb ünnepség keretében. A rendezvényen megjelent a Fővédnök képviseletében Orosz Zoltán vörgy úr a HM HVKF helyettese, Fodor Lajos nyá. vezds., a HM Közigazgatási államtitkára, Dr. Holló József altbgy. a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatója, Székely Tibor hő. hu. ezds a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke is. Számos hagyományőrző szervezet és csapat képviseltette magát a helyi és környékbeli emberekről nem is szólva. Nagyon megható volt számunkra ez a figyelem és kedvesség, mellyel elhalmoztak minket. Valójában ma tudatosodott bennünk, hogy hazaértünk és innentől hazai földön portyázunk tovább.

A lovaink először nem értették a történéseket, aztán büszkén állták a rohamot, vagyis a simogatásokat és paskolásokat. Valójában ők az igazi ünnepeltek, akik már most megérdemelnék a pihenést, de még nem vagyunk a portya végén. Sajnos Széplány megint alakított… amikor levettük a nyerget, hogy az ünnepség után lecseréljük a díszes lószerszámot megint megfürdött és a szépen gyógyuló seb megint felszakadt ezért nem indulhattunk azonnal tovább Rádiházára.

 

 

Galéria a megérkezésről, az ünnepi fogadtatásról

 

 

Napló részletek

 

Rádiháza: 2010. szeptember 21.

A program keretében tisztelgő látogatást tettünk a rádiházi Kabala-ménes KFT tulajdonában lévő egykori állami ménesbirtokon, ahol Dr. Török László úr, a KFT igazgatója fogadott minket. Az igazgató úr rövid tájékoztatást adott a ménesbirtok történetéről és a magyar lótenyésztésben játszott szerepéről. Ezt követően megtekintettük az egykori ménesbirtok örökségét képező objektumokat, istállókat és kiképzési pályákat. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az igazgató úr elismeréssel szólt a MHJ állományának lovas teljesítményéről és annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a magyar lótenyésztés jövője szempontjából az egységes követelmények megfogalmazása mellett a miénkhez hasonló, ám magyar tenyésztésű lovakkal teljesített hosszútávú lovaglás elősegítheti a magyar lovak hírnevének növelését a világban.


Veszprém: 2010. szeptember 23.

Késő este érkeztünk meg Veszprémbe, ahol az ezred tisztikara ünnepélyes vacsorán köszöntött minket. Másnap, 24.-én udvariassági látogatást tettünk a MH 54. Légtérellenőrző ezrednél, ahol Szűcs József ezredes úr, az ezred parancsnoka fogadott minket. A járőr állománya köszönetet mondott az ezredes úrnak Nemzetközi Huszár Portya támogatásáért. Az ezredes úr kifejezte elismerését a járőr állományának teljesítményéért és külön gratulált az ezredtől résztvevő katonáknak, Janicska Zsolt zls.-nak és Kiss József nyá. zls-nak. Személyes elismerését tolmácsolta, hogy a járőr állománya teljesítményével bizonyságot tett arról, hogy a mai kor katonái ugyanazon képességekkel bírnak, mint a híres elődeink.


Pákozd: 2010. szeptember 25

Nevezett napon a Nemzeti Emlékparkba érkeztünk, ahol részt vettünk a MH ÖHP által szervezett rendezvényen, majd karbantartást hajtottunk végre és felkészültünk a másnapi programokra. 26.-án reggel az éjszaka esett esőt kihasználva lovaink szokásosan megfürödtek a sárban és a programokra való felkészülés ló-mosással kezdődött. A Nemzeti Emlékhelyen jelentkeztünk a Miniszter úrnál és a Vezérkari Főnök úrnál, majd részt vettünk a koszorúzáson. A pákozdi csata újrajátszása előtt a Nemzeti Lovas Díszegység kíséretében jelentést tettünk a Miniszter úrnak, majd csatlakoztunk a hagyományőrzők csapatához, hogy részt vegyünk a csatában. Az alakzatban állva a reggeli esőnek és a lovak idegeskedésének köszönhetően a parancsnoki disz-lószerszám egyik szárának varrása felfeslett és Széplány kontrolálása bizonytalanná vált ezért nem tudtunk részt venni a csatában és elhagytuk a rendezvény helyszínét. A felszakadt varrás megjavításra került.


Kisbér: 2010. szeptember 27

E napon átlovagoltunk Kisbérre, ahová késő este érkeztünk meg, mert a reggeli lószemlén megállapítást nyert, hogy Mimo sebei a tegnap reggeli fürdés hatására elfertőződtek és a hátára nyereg nem tehető, ezért Bugnics hdgy úr szőrén lovagolta végig a 60 km-es távot. A nagyközség teljes képviselő testülete, élén Udvardi Erzsébet polgármester asszonnyal, az utcán várakozott és köszöntött minket, majd a lovak elhelyezése után közös vacsorára került sor, melyet éjszakába nyúló kötetlen beszélgetés követett. A képviselő testületnek jelentettük azon tapasztalatainkat, melyeket a portugáliai Golega-ban és a spanyolországi Canizal-ban szereztünk, ahol hasonló, az önkormányzat által működtetett vagy koordinált vállalkozások meglátogatása során szereztünk.Másnap reggel a polgármester asszony végigvezetett minket a kisbéri ménesbirtokon. A önkormányzat áldozatos munkájának eredménye képen a volt ménesbirtok épületei tökéletesen felújításra kerültek és minden feltétel adott, hogy a ménesbirtok újra régi fényében ragyogjon. Az önkormányzati képviselőkkel folytatott beszélgetés során elmondtuk tapasztalatainkat, melyek hasznosak lehetnek a hazai lovasélet, a lovasturizmus és egyúttal a település fejlődéséhez. Ezen program után a nemzetközi elismertséggel bíró lószállító járműveket előállító Lehel Coachbuilder egyik társtulajdonosa, Jámbor Vilmos úr hívott meg minket egy gyárlátogatásra, ahol betekintést nyerhettünk a járművek építésének folyamatába. Jámbor úr nemzetközi szintű fogathajtó is és bemutatta azt a nemrég elkészült postakocsit, mellyel a 2012 fogathajtó világbajnokságra szóló meghívókat szeretnék egy egyéves európai körúton fogattal eljuttatni. A rendkívül figyelemre méltó ötlet, tapasztalataink alapján nagyban hozzájárulna hazánk népszerűsítéséhez.


Komárom: 2010.szeptember 28.

Ebben a városban a Lovasszinház tulajdonosának, a Nemzeti Lovas Díszegység alapító tagjának, Márkos Attila úrnak vendégei voltunk. Megismerkedtünk a Lovasszinház és a rendőrség támogatását ellátó, egyesületi szinten működő Lovasőrség működésével. A lovasszinház, mint nemzetközi szinten is egyedülálló kulturális kezdeményezés, melyben a lovak kiemelt szerepet játszanak, havi egy előadást szervez elsősorban hazai közönség számára. A lovak kiképzését is megfigyelhettük és arra a következtetésre jutottunk, hogy a tradicionális és a modern lókiképzési módszerek együttes alkalmazása vezetett ahhoz az állapothoz, hogy a lovak alkalmassá váltak egy színielőadáson való, művészi szintű részvételre. A Lovasőrség működése pedig fontos szerepet játszik a város és körzetének bűnmegelőzésében. A lovasőrök a rendőrséggel együtt közös járőr szolgálatot látnak el, illetve önállóan lovas díszjárőr szolgálatot hajtanak végre a belvárosban. A Lovasőrség szervezetében, feladatrendszerében és fegyelmezettségében a néhai huszárságot tekinti mintának. Az egyesület, melynek tagja Hatala József r. tábornok úr, Országos Rendőr-főkapitány is, a turisták és a helyi lakosság körében is nagy népszerűségnek örvend. További terveik között szerepel egy állandóan működő huszár alakulat (kb egy szakasz erőben) felállítása az erődben meglévő objektumok kihasználásával. A huszárok napi életét, elhelyezését és kiképzését, kívánják megjeleníteni, mellyel a hagyományőrzés mellett a turizmus további fejlesztését céloznák meg. Kötetlen beszélgetés formájában átadtuk azon tapasztalatainkat, melyeket hasonló magán vagy egyesületi szinten működő szervezetek (Golega, Portugália, Canizal, Spanyolország, Solferino, Olaszország) meglátogatása során szereztünk.



Bábolna: 2010. szeptember 29.

Bábolnán Müller Béla igazgató úr, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft igazgatója fogadott minket és röviden tájékoztatott a ménesbirtok működéséről. Az igazgató urat röviden tájékoztattuk a Nemzetközi Huszár Portya eseményeiről illetve azon tapasztalatainkról, melyet a hasonló intézmények látogatásakor ( Alte Real,Portugália, Harras de Tarbes, Franciaország) szereztünk. Ezt követően lehetőségünk volt meglátogatni a ménesbirtok objektumait és a híres Shagya (ejtsd:Ságia) lovakat és a múzeumot, melyben részletes tájékoztatást kaptunk a birtok történetéről. Lovaink állatorvosi vizsgálaton vettek részt, melynek során a fertőzött sebek kitisztításra kerültek és kisebb műtét került végrehajtásra az elhalt bőrrészek eltávolítása céljából. A műtét után hűséges bajtársaink regeneráció céljából felszállításra kerültek Szentendrére a Honvéd Zrínyi Sport egyesület Katonai Lovas Szakosztályának istállójába. A bábolnai program zárásaként megkoszorúztuk a csatákban elesett katonalovak emlékművét.



Pápa:2010. október 1.

Pápán a Pápai Huszárok Egyesületének vendégei voltunk. Megismerkedtünk az egyesület tevékenységével és objektumaival. Bizonyságot nyertünk arról, hogy méltó örökösei a híres pápai huszároknak és színvonalas hagyományőrző munkájukkal nagyban hozzájárulnak, hogy a huszárhagyományok ápolásához. A látogatás során, október 2.-án megkoszorúztuk a 7. honvéd huszárok emlékművét, majd közös beszélgetésre került sor, melynek során átadtuk a portyán szerzett tapasztalatainkat a bajtársaknak



 

Nagycenk: 2010. október 5.

A Soproni Huszárok Egyesületének képviselője, Varga Róbert hő. hu. kapitány köszöntött minket, amikor késő este megérkeztünk Nagycenkre. A szállás elfoglalása után közös vacsorán vettünk részt a Kastélyszálló éttermében. Másnap, október 6.-án a soproni huszárok társaságában a polgármesteri hivatalba mentünk, ahol fogadott minket Ivánkovics Ottó úr, a község polgármestere. Ezt követően megtekintettük a helyi általános iskola műsorát, melyben megemlékeztek az aradi vértanúinkról. A műsor után rövid élménybeszámolót tartottunk a gyerekeknek a portyáról, majd megkoszorúztuk gróf Széchenyi István szobrát. A koszorúzás után a Széchenyi család kriptájába kalauzoltak minket, ahol leróttuk kegyeletünket a legnagyobb magyar előtt.

 

 
 
Megjelenés dátuma: 2010. 10. 09.
Szerző:  szerkesztőség
 
 

Magyar Huszárokkal közösen emlékeztünk meg az aradi vértanúkról Nagycenken

 

A Magyar Huszár Járőrök a Nemzetközi Huszárportya végállomásaként érkeztek meg Nagycenkre, hogy a Legnagyobb Magyar előtt tisztelegjenek.
Az aradi 13 tábornok közül 5 volt huszár!

 

 

A Huszárportya vezetője, Ádám Barnabás alezredes, járőrparancsnok elbeszélését nagy figyelemmel hallgatták a gyermekek, sőt még a huszárcsákókat is a fejükre tehették.

 

  

 

Ádám alezredes úr beszámolt a közel 3.600 km-es út szépségeiről, és arról is, hogy különbözõ nehézségekkel - és természetesen az időjárás viszontagságaival is - meg kellett küzdeniük. Július 15-én indultak a portugáliai Lisszabonból, és Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Szlovénia érintésével érkeztek meg Magyarországra.

Küldetésüknek több célja is volt. A magyar huszár hagyományokat, jellegzetességeket átvéve 34 országban vannak 150-200 év elteltével is huszár alakulatok - a NATO-ban közel 20 -, de sajnos Magyarországon jelenleg nincs! Ezt a huszárcsapatok közötti "láthatatlan kapcsolatot" tették így láthatóvá, érzékelhetővé az említett országok felkeresésével.

Útvonalukat úgy választották meg, hogy minél több katonai csata helyszínét is felkereshessék, az ott hősi halált halt katonákra, huszárokra emlékezve. Tettükkel felhívták a külföldiek figyelmét a magyar katonai hagyományokra és remek teljesítőképességükre is, továbbá csatlakoztak a Széchenyi Emlékévhez is.

A Nemzetközi Huszárportya minden egyes tagja több külföldi NATO békefenntartó-helyszínen is szolgált: Afganisztánban, Irakban, Boszniában, Koszovóban. A csapat további tagjai: Bignics Mike Pál hadnagy, Janicska Zsolt zászlós-logisztikai parancsnok és Kiss József zászlós.

 

 

Az élménybeszámoló után a huszárok koszorút helyeztek el Gróf Széchenyi István szobrának talapzatánál, majd a Széchenyi Mauzóleumban főhajtással tisztelegtek a Legnagyobb Magyar sírboltja előtt.

A huszárok kiemelkedő teljesítményéhez és a küldetésükben megfogalmazott céljukhoz gratulálunk!

 

 
Megjelenés dátuma: 2010. 10. 09.
Szerző:  Tihanyi Tamás
 

Szép lány hozta haza idegenből

 

Nyolcvanöt nap és csaknem 3500 kilométer: számokban így lehet röviden rögzíteni a teljesítményt, amely Ádám Barnabás és társai nevéhez fűződik. A nemzetközi huszárportya során két huszártiszt (és két segítő) azért lovagolt hazáig Portugáliából, hogy népszerűsítse a fegyvernemet, és büszkén emlékeztessen annak fényes történelmi szerepére.

 

 Beszéljünk teljesítményéről először a számok nyelvén. Úgy tudom, meghökkentő kilométereket tettek meg.
- Magunk után hagytunk 3412 kilométert. Öt országban, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Szlovéniában lovagoltunk és eközben húsz különböző programban vettünk részt.
- Hogyan kezdődött?
- Tartottak egy hivatalos búcsúztatót július 17-én a NATO Összhaderőnemi Tapasztalatgyűjtési és Információelemző Központjában, ahol négy évig dolgoztam. Ez a katonai szervezet egyébként a NATO-parancsnokság közvetlen alárendeltségében tevékenykedik. Ez a magyarázata annak, miért Portugáliából indult a portya: ugyanis 2007-ben egy dán huszártábornok lett ennek a katonai szervezetnek a parancsnoka.

 

 

Ádám Barnabás útja során katona- és lovassági iskolákban, szenthelyeken és egykori csatatereken is járt csapatával

 

- Hagyományőrző huszártábornokról beszél?
- Nem, hiszen vannak még ma is aktív huszárok.
- Mondjon erről valamit, mert szerintem sokan felkapják a fejüket erre a 21. században!
- El kell hinnie, húszhoz közeli a huszárezredek száma ma a NATO-ban. Például a hollandoknak négy, a franciáknak három ilyen alakulatuk van, és lehet sorolni...
- Nyilván nem lovakkal harcolnak már, ugye?
- Persze hogy nem, de hagyományőrzésből azért van lovuk bőven. Nem lovakkal, hanem harcjárművekkel mennek csatába. Lovagoltam például egy dán ezredben, amely a legmodernebb haditechnikai eszközökkel van felszerelve, egy századuk azonban lovasított, még mindig.
- Mire lehet büszke a magyar huszár még ma is?
- Harmincnégy ország adoptálta a magyar huszár öltözetét, harceljárását, lovaglási stílusát, kiképzési módszerét, mindent. Forradalmaink után az üldözés elől sok-sok magyar került külföldre, olyan katona, akiket rögtön elfogadtak azért, mert csinálni akartak valami hasonlót, mint ami a magyar lovasság. Rettegéssel ejtették ki a nevét például a napóleoni időkben is a magyar huszárnak, mert olyat tudott a csatában, amit senki más a világon.
- Mi volt ez? Virtus?
- Ma Afganisztánban, Irakban, Koszovóban a gyalogság műveli harcjárművekkel azokat a harceljárásokat, amiben a magyar huszár volt a legjobb. Sőt, fejlesztette tökélyre. Ilyen például a konvojkíséret, a járőrözés, az irányfelderítés és a váratlan, meglepetésszerű támadás. Ez mind-mind magyar találmány. Érdekes módon a külföldiek nagyon jól tudják azt is, hogy Kováts Mihály magyar huszárezredes alapította meg az amerikai lovasságot.
- Merre jártak a lovasportya során?
- Portugáliában meglátogattuk a tisztképzés fellegvárát, a lovasságot. Az országban mai napig nem avatnak fel olyan tisztet, aki nem tud vívni és lovagolni. Amikor négyszemközt erről beszélgettünk a tanszékvezető professzorral, meglepődött: miért éppen én kérdezek ilyet? Ha egy tiszt nem tud bánni egy lóval, hogyan tudna egy emberrel? Utunk során jártunk katona- és lovassági iskolákban, szenthelyeken és egykori csatatereken Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Szlovéniában. Voltunk a Bercsényi gróf által alapított francia ejtőernyős huszárezrednél, amely őrzi a tradíciókat, díszegyenruhájuk fantasztikusan hasonlít a magyar huszáregyenruhára. És magyarul is énekelnek. Szeptember 18-án léptük át a magyar határt, ahol fogadott minket többek között Fodor Lajos államtitkár.
- Bemutatná a csapatot?
- Igyekeztünk a régi hadrakelt huszárok életformáját követni, azaz teljes katonai rendben és fegyelemben jöttünk végig. Én képviseltem a Fehérvári Huszárok Egyesületét, illetve a Magyar Honvédséget. Járőrtársam a 62-es hódmezővásárhelyi lövészzászlóaljtól Bugnics Mike Pál hadnagy volt. Ő a 11-es székely huszárezred egyenruháját viselte az út során. A logisztikai biztosítást Janicska Zsolt zászlós és Kiss József nyugalmazott zászlós végezte, mindketten az 54. légtérellenőrző ezred tagjai. Ők biztosították a tábort, vártak étellel, amíg megérkeztünk a 40-45 kilométeres napi lovaglásból.
- A mai, 21. századi útviszonyok között nagyon sok gondjuk volt az úton?
- Sok múlott a lovakon. Két portugál félvért vettünk odakint, egy nyolc- és egy kilencéves kancát. Igyekeztünk őket kiképezni amennyire lehetséges volt, de ezt a munkát nem tudtuk befejezni, azaz mindenre nem lehetett felkészíteni a lovakat, ami útközben, a 3500 kilométer során előfordult. Kamionok dudáltak, haladtak el mellettünk szűk utakon, és ritkán tudtunk rendes talajon lovagolni. Adódtak veszélyes helyzetek is, sokszor az időjárás nehezítette a dolgunkat. Sok bajunk volt a szúnyogokkal és más vérszívókkal is, mert élénk érdeklődést mutattak ember és állat iránt egyformán.
- Azt hiszem, mindenképpen megérdemlik, ezért megkérdem: beszélne a lovakról?
- Az én lovam neve Széplány, aki egy 158 centis magasságú, szürke, kemény karakterű hölgy. Finoman fogalmazva be kellett törnöm, mert nem volt ember, aki lovagolt volna rajta. Lényegében, ha lehet így fogalmazni, összerázódtunk az út során. A másik ló Mimó névre hallgat, ő egy jó hosszútávfutó. Képes egy adott sebességet nagyon hosszú időn át folyamatosan tartani, így fantasztikus teljesítményeket várhattunk tőle. A lovak határozták meg minden esetben a menettávolságot, mert lehetett látni, mikor fáradtak el: egyik pillanatról a másikra megállt a ló, ezzel jelzett. Döntő részben zabbal etettük őket, éjszaka annyit ettek, amennyit akartak, nappal erre nem volt lehetőség.
- Hol folytatja a pályáját?
- A Honvéd Vezérkar hadműveleti és kiképzési főosztály felderítő osztályán. Korábban négy évet szolgáltam Fehérváron, a szárazföldi parancsnokság felderítő főnökségén. Sok minden köt a városhoz, barátaim, huszárbajtársaim és volt kollégáim is Fehérváron élnek. Jóformán nem ismerek senkit Budapesten, ezért kicsit félve megyek.

 

Napló részletek

 

Budai Vár: 2010. október 15.

A Nemzetközi Huszár Portya zárásaként a Hadik András huszárgenerális születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretében Fodor Lajos ny. vezérezredes úr, HM KÁT a Hadik szobornál, ünnepélyesen visszafogadta a Magyar Huszár Járőrt majd más közügyi méltóságokkal együtt a járőr megkoszorúzta az egyik legnagyobb "portyázó" emlékművét. Ezzel a Magyar Huszár Járőr befejezte küldetését.

 

 

Megalakult a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység

 

 

 

2011. augusztus 20.-a óta

Ádám Barnabás honvéd koronaőr ezredes, a MH Támogató Dandár
32. Nemzeti Honvéd Díszegység, Honvéd Korona őrség parancsnoka

 

 

Fotók: Gyuricza Ferenc, Tóth László, Lehőcz Péter

Források: http://zalaihirlap.hu/fokusz/20100920_huszarok; http://www.regiment.hu/hirek/kultura/hazaerkezett_a_lovas_jaror

http://magyar-lovaskultura.hu/pages/patrol.htm

http://huszarportya.blogter.hu/archive

https://plus.google.com/photos/108329735064502095744/albums

http://www.fmh.hu/cimlapon/20101008_szep_lany_hozta_haza

 

 
 

Lap tetejére

 

 

 

KEZDŐLAPRA | EGYESÜLETÜNKRŐL | DOKUMENTUMOK | TAGJAINK | HÍREK - PROGRAMOK | FOTÓK | LINKEK | KAPCSOLAT |